#Nyári csemegék 2. - Text

Az Orosz Kultúra Nyári Csemegéi 2021-es évadának második alkalmán a Text című bűnügyi dráma-thrillerről beszélgettünk, amely a 2019-es év egyik sikerfilmje volt az orosz mozikban. A sikerhez kétségtelenül hozzájárult, hogy az előző évben berobbanó Klim Sipenko kapta meg a rendezési jogot a Metró Univerzum megteremtésével világhírnévre szert tevő Dmitrij Gluhovszkij regényéből, s a főszerepet az egyik legnépszerűbb fiatal orosz színész, Alekszandr Petrov alakította. A regényadaptációk egyik gyakori gyermekbetegségét, az író és a rendező különböző elképzeléseit és nézeteltéréseit is sikerült kiküszöbölni azzal, hogy Gluhovszkij írta a forgatókönyvet, és végig élénk eszmecsere zajlott a stáb és közte. Ugyanakkor korunk igencsak aktuális témája, az okostelefon képernyőjén és a valóságban élt életünk közötti diszkrepancia megjelenítése is érdekessé teszi az alkotást. Emellett nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy 2019 érzékelhetően az antihősök éve volt az egyetemes filmvilágban, hiszen a KinoPoisk felmérése alapján az orosz mozibajárók a hazai Text mellett az év legfontosabb külföldi alkotásának a Joker-t tartották, ami némiképp hasonlóan a társadalom szélére sodródott megbomlott elme vívódásait és „kiteljesedését” ábrázolja.

Főszereplőnk, Ilja valóban a társadalom szélén egyensúlyoz, tisztes szegénységben él értelmiségi édesanyjával, mígnem egy esti szórakozás alkalmával egy magas rangú szülőkkel rendelkező aranyifjú rendőr, Petya, derékba nem töri az életét azzal, hogy hamis vádakkal 7 évre börtönbe juttatja. 7 év után pedig jöhet a bosszúállás, ami meglepő fordulatokat hoz azzal, hogy az egész történetet okostelefonos üzenetváltások viszik előre.

Annak ellenére, hogy társadalmi különbségekből eredő visszaélések és az igazságtételre tett kísérlet a beszélgetőpartnerek egybehangzó véleménye szerint meglehetősen klisésen lett ábrázolva, mindannyian nehéz szívvel álltunk fel a film után. Erre az adhat magyarázatot, hogy az elmúlt évezredek bosszútörténeteinek különböző kliséiből építkező történet annyira töményen, és annyira naturalisztikus ábrázolásmóddal tárja elénk a különböző hétköznapi tragédiákat (szeretteink akaratlan megbántása, rosszkor – rossz helyen, a szülő elvesztése, szakítás, kívánt avagy nem kívánt terhesség stb.), amiket hosszú órákba telik magunkban megemészteni.

Bár a start.ru orosz streamingszolgáltató által megrendelt 5 órás rendezői változat (Tyekszt.Realnoszty) jobban hangsúlyozza az egész történet orosz sajátosságait, ennek a 21. századba átültetett és kifacsart Bűn és bűnhődés-nek globális kereteket ad az internet és az okostelefon használata. Hiszen Whatsapp-ot és Instagramot használnak a hőn áhított iPhone X-en, és pl. Petya a Netflixen népszerűvé vált Narcos sorozat Pablo Escobarját tekinti elsőszámú példaképének. Gluhovszkij a történeten keresztül szembesít minket a kérdéssel, hogy ezek az eszközök és alkalmazások helyettesíthetik-e a valódi emberi kapcsolatokat. A válasz véleményem szerint egyértelmű „nem”, hiszen Ilja is mindössze szűk egy hétig tudott más bőrébe bújva némán üzeneteket váltani, s végül az szorítja sarokba, hogy az igazán fontos beszélgetésekre személyesen szeretnének sort keríteni újdonsült ismerősei.

A Text-ről szóló beszélgetésünk minden érdekes momentuma visszahallgatható Spotify-csatornánkon itt.