#Kult-túra - az ürömi Alexandra Pavlovna kápolna

            Alekszandra I. Pál orosz cár (1796–1801) és Marija Fjodorovna cárné harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1783. augusztus 9-én Péterváron. A kislányt a kor nevelési normáinak megfelelően hamar elválasztották szüleitől, és az életre való felkészítését a nagymama, a 18. századi orosz történelemben meghatározó szerepet játszó II. Nagy Katalin cárnő (1762–1796) vette át. A kis Alekszandra az udvarban hamar kitűnt intelligenciájával, érzékenységével és bájával. Kapcsolatát Magyarországgal házassága hozta meg: a 16 esztendős nagyhercegnő 1799-ben fogadott örök hűséget Habsburg Józsefnek, Magyarország nádorának (1795–1847). A frigy politikai érdekből jött létre a Habsburg és a Romanov dinasztia között, lévén a nagy francia forradalmat követően kirobbant koalíciós háborúkban a két birodalom egymás szövetségét kereste a terjedő francia eszmék és nagyhatalmi ambíciók ellenében. Az esküvőt Péterváron tartották, és a pár mind ortodox, mind katolikus rítus szerint megesküdött, majd rövid oroszországi tartózkodást követően Bécs érintésével érkeztek Magyarországra 1800 januárjában. Bár dinasztikus tervek között fogant mindez, a fiatalok között – a történeti források ismeretében – mégis valódi szerelmi házasság jött létre. A mintaszerű házasság mellett mindketten töretlen népszerűségnek örvendtek Magyarországon, Alekszandrát jólelkűsége, adakozásai és a magyarság iránt való őszinte érdeklődése miatt hamar szívébe zárta az ország lakossága; s nem múló népszerűségét mi sem fejezi ki jobban, minthogy egyes legendák hozzá kapcsolják a magyar trikolór (piros-fehér-zöld) első megjelenését, habár mindezt a történettudomány eddig kizárólagosan nem tudta bizonyítani. A pár induló közös életét tervezte az ekkor a főherceg Habsburg család birtokában álló Ürömön, ahová előszeretettel jártak kirándulni a család tagjai és Alekszandra már szíve alatt hordozta első gyermekét, ám a boldog házasságot hamar tragédia rázta meg. Alekszandra 1801 márciusában kislányt hozott a világra, aki azonban néhány órát követően meghalt, a szülésnél fellépő komplikációk pedig egy héttel később magát a nagyhercegnőt is magával ragadták. A mindössze 18 esztendős Alekszandra utolsó kívánsága az volt, hogy Ürömön temessék el.

A kápolna építése 1801 közepén már elkezdődött, melyben József nádor mellett nagy szerepet játszott maga a cári család is. A nagyhercegnő védőszentjéről, Szent Alekszandra vértanúról elnevezett emlékhely 1803-ra készült el, ekkor szentelték fel ortodox rítus szerint és ekkor lelt végső nyughelyre az addig ideiglenes jelleggel Budán eltemetett Alekszandra is. A kápolna sorsát 1914-ig rendszeresen nyomon követték Oroszországból, számos orosz nemes és ismert ember tett itt látogatást a hosszú 19. század során, de a szép kápolnát magyarországi látogatásakor felkereste I. Miklós (1825-1855) és II. Sándor (1855-1881) orosz cár is, míg III. Sándor (1881-1894) ikonosztázzal és műkincsekkel gyarapította az emlékhelyet. Papjait a Szent Szinódus nevezte ki Moszkvából, akik családostul telepedtek le a kápolna mellett található kis házban és lettek a helyi ortodox közösség és az egyre inkább zarándokhellyé váló hely vezetőivé. Az első világháborút követően a politikai helyzet változása miatt a kápolna sorsával nem igazán törődtek Oroszországban. A kápolna a második világháború alatt megsérült és a szocialista rendszer 1945-öt követő kiépülésével egyre romosabb állapotba jutott. Hívei száma igencsak megcsappant, a kápolnát főleg a budapesti Lendvay utcában található, jelenleg Radonyezsi Szent Szergij nevét viselő templom hívei látogatták. Érdekes történet, hogy szertartásokat látogató oroszok közül nem egyen az 1948-ban megromló szovjet-jugoszláv viszony miatt Jugoszláviából kitoloncoltak voltak. A kápolnát többször is kifosztották az 1970-1980-as évek során, a legjelentősebb betörésre 1981 áprilisában került sor, amikor a nagyhercegnő sírját is felnyitották. A máig az ismeretlenség homályában lévő tettesek magukkal vitték a kápolna díszeinek nagy részét (melyek között több, még a cári család által adományozott kegytárgy is megtalálható volt); ezek azóta sem kerültek elő. A meggyalázott sírból kiemelt nagyhercegnő földi maradványai ekkor átmenetileg ismét a budai Habsburg főhercegi kriptába kerültek át, mígnem egy Magyarországon élő vallásos orosz üzletember állami támogatással fel nem újíttatta 2001-2004 között. Alekszandra Pavlovna-Romanova ünnepélyes újjátemetésére 2004. szeptember 11-én került sor Valerij Muszatov orosz nagykövet, Erdő Péter katolikus bíboros, Habsburg Ottó és Hilarion Alfejev moszkvai metropolita jelenlétében. A kápolna szépen felújított állapotban, rendezett kerttel és éjjeli kivilágítással azóta is várja a látogatókat. Habár sosem istentisztelet céljára épült, ortodox szertartásokat orosz nyelven azóta is tartanak benne, ezek szombat 10:00-tól tekinthetőek meg. A kápolnát körülvevő kertben az elmúlt két évszázadban itt szolgált papok és családjaik nyugszanak illetve egy, a második világháború során Üröm térségében elesett szovjet őrnagy is itt alussza örök álmát.

A látogatók számára a kerítés falán részletes információs táblák vannak elhelyezve, amelyekről meg lehet ismerni a kápolna és a nagyhercegnő történetét.

Néhány gondolatban szeretnénk szólni a szombati 10 órai ortodox istentiszteletről, amin magunk is részt vettünk. Belépve a Szent Alexandra Sírkápolnába, mintha egy ortodox kincses dobozba kerültünk volna, hiszen elkápráztatott bennünket a kápolna belső, gazdag ikon képsorozata és a tömjénfüst illata. A liturgia hossza, 2–2,5 óra, ami már sejteti, hogy az istentisztelet több különálló részből áll. A közösség kedvesen fogadott minket, mint kívülálló vendégeket, kaptunk imakönyvet és készséggel invitáltak minket, hogy aktívan vegyünk részt a szertartáson. A gyónás után elkezdődött a közös imádság, a több részből álló szentmise, azaz a Szent Liturgia, melyet a Liturgia magyarázata, az áldozás és az újszövetségi olvasmányok követtek. Az istentisztelet végét közös imádság zárta. Érdekesség, hogy az Orosz Ortodox Egyház a szertatások során az ószláv nyelvet használja, ami lényegesen eltér a mai orosz nyelvtől, így gazdagítva a vallási istentisztelet rituálé-jellegét.

A nagy sikerű kirándulást követően felmerült további, Oroszországhoz vagy az orosz-magyar kapcsolatokhoz köthető hazai emlékhelyek és múzeumok felkeresése, így leendő úticéljaink között szerepel a gellérthegyi Sziklatemplomban lévő fémikon kiállítás megtekintése, kirándulás az egykor hazánkban állomásozó szovjet hadsereg egyik legjelentősebb katonai bázisára, Hajmáskérre (mely vezetett túra keretében látogatható); a miskolci Avason álló Görögkeleti Múzeum, illetve az 1945–1968 közötti korról látható magyar látványtár megnézése. Ha a várakozásoknak megfelelően decemberre elkészül Magyarország első, teljesen orosz stílusban épülő ortodox temploma Hévízen, akkor a világhírű fürdőváros is felkerül térképünkre.