#Kult-túra - Az Asszáról Viktor Coj halálának 30. évfordulóján

Szálkai Kinga | 2020.08.30.
#Kult-túra - Az Asszáról Viktor Coj halálának 30. évfordulóján

Az Assza című film a késő szovjet filmművészet kihagyhatatlan darabja – kultuszfilm, művészfilm, rockfilm, dráma, krimi és romantikus történet egyszerre, amely a Szovjetunió felbomlásának szimbolikus útjelzőjévé vált, egy olyan időszakot örökítve meg, amely azóta szinte nyomtalanul eltűnt a történelem útvesztőiben. A nagy népszerűség azonban nem azt jelenti, hogy Szergej Szolovjov 1987-es műve egy könnyen felfejthető, egyszerű tömegfilm lenne, sőt, éppen ellenkezőleg.

Az alkotás első néhány tíz percében a néző elsőre összefüggéstelennek tűnő képekkel szembesül: Egy szálloda rockbandájának fiatal tagjai sajátos öltözetben újhullámos szerzeményüket adják elő az azt láthatóan értékelő közönségnek, egy hátizsákos lány eközben az édesanyjának bizonygatja a telefonfülkében, hogy már nem kisgyermek többé, egy elegáns, kalapos, őszülő úriember pedig komoly számításokat végez, miközben fel-alá járkál egy Jaltában kikötni készülő hajón. Utóbbi olvasmánya révén I. Pál cár is megjelenik a nyitóképek között, ahogyan gyanakodva néz körül a Mihajlovszkij-palotában, a gondos dátumozás következtében pedig az is kiderül, hogy mindez 1801. március 10-én történt, egészen pontosan délben. Ha a néző elég türelmes és érdeklődő ahhoz, hogy ne riadjon vissza ezektől a kezdő képsoroktól, fokozatosan megérti a három főszereplő között alakuló, bonyolódó kapcsolatokat (sőt, I. Pál figurájának allegóriáját is), és gyorsan abban a különleges atmoszférában találja magát, amely az Assza védjegyének mondható.

Az orosz filmművészettől egyáltalán nem idegen abszurd és groteszk elemek ugyanis az 1980-as évek (korábban betiltott) orosz rockzenéjének ikonikus alkotásaival keverednek, a szellemi és lelki szabadság megélésének vágya pedig átütő erővel formálja az Assza gyakran szürreális képsorait – legyen szó vágásokról, képi megjelenítésekről, zenei megoldásokról, szleng kifejezésekről, vagy a szereplők gesztusairól, hanghordozásáról és mondatainak tartalmáról. Aki szemfüles, számos irodalmi, művészeti és történelmi kitekintésre is felfigyelhet. Történelmi vonalon I. Pál mellett Goethéről és II. Katalinról is elhangzik egy-egy rövid történet, de látunk Chaplin-filmrészletet, hallunk Puskin-idézetet és korabeli híradórészleteket is, az pedig valószínűleg csak ebben a filmben történhet meg, hogy Nick Cave és Gagarin képe egymás mellett lóg egy szoba falán, amelynek alumíniumlemez tolóajtajára a „vasfüggöny” szó van felfestve angolul.

A főszereplők sorsa mellett „minisztorik” is kibontakoznak a vásznon, amelyek önmagukban is megérnének egy-egy részletes elemzést: az angolai forradalmár apától származó, fekete bőrű orosz underground zenész; a katonának öltözött maffiatag, aki a börtönben őrültnek tettetve magát hatalmas dicsőítő monológot vág ki Gagarinról; a törpenövésű színész, aki az események sodrában „barátja” zsarolásának áldozatává válik; vagy a leleplezett, megkínzott KGB-ügynök, akinek a társa végül részesülhet a nyomozás sikeréből, és az első képsoroktól a végkifejletig a háttérből kíséri a főszereplők útját, egyaránt izgalmas színfoltjait jelentik a történetnek.

A film fő kérdése azonban a romantikus vonalon körvonalazódik: Vajon ki kerülhet ki győztesen az Alika szerelméért folytatott küzdelemből? A minden hájjal megkent, tapasztalt maffiavezér, vagy a felhők közt járó, lázadó művészlélek? A Szovjetunió utolsó éveiben a néző nem számíthat túl sok jóra a végkifejlet szempontjából, Viktor Coj „Peremen” (Változást!) című záródala azonban azt sugallja, hogy a változás, az előre megírt keretekből való kitörés csak rajtunk múlik, és igenis lehetséges.

Bár Viktor Coj csupán a film utolsó perceiben jelenik meg, az ő „minisztorija” nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy az Assza kultuszfilmmé vált. Az utolsó jelenet ugyanis az általa énekelt dal révén az orosz rockzene „felszabadulását” mutatja be a szálloda idős, konzervatív, gépiesen szabályozásokat ismételgető munkaügyese által szimbolizált szovjet korlátozások alól. Ezzel Viktor Coj maga is a lázadás, a változás képviselőinek sorába emelkedett, és nem véletlen, hogy vannak olyanok, akik szerint a rockzene és az általa képviselt életérzés kulcsfontosságú szerepet játszott a Szovjetunió felbomlásában. Coj személyét sajnálatosan korai halála legendai magasságokba emelte. Az 1990-es évek nyugatos csoportjainak nagy részét túlélve napjaink hivatalos állami köreiben is igen népszerű, munkássága elevenen él a mai orosz társadalomban. Halálának 30. évfordulója alkalmából is érdemes megnézni az Asszát, és átadni magunkat a film különleges atmoszférájának. Bár elsőre nagyon távolinak tűnhet az 1980-as évek világa, a „Peremen” 2020-ban is a változást követelők megalkuvást nem ismerő dala marad.