Ébredések fényei

1985 szeptemberében 27 naiv magyar egyetemista megkezdte orosz nyelv és irodalomtanár szakos tanulmányait a Voronyezsi Állami Egyetemen. A jelentkezéskor Moszkvában, Leningrádban vagy Kijevben gondolkodtak és tanárnak készültek. Ám a kétoldalú oktatáspolitikai egyezmények értelmében váratlanul Voronyezsben kötöttek ki, ahol olyan életkörülményekkel szembesültek, amik valódi kultúrsokkot eredményeztek. A tanulmányok öt éve alatt pedig a rendszerváltozás szele lassan, de biztosan elsodorta az orosztanári életpályát. És mégis megérte a Voronyezsben eltöltött öt év. Hogyan is lehetne megragadni ennek a furcsa ellentmondásnak a lényegét?

Ezzel a feladattal birkózik (meg) Solti Gabriella „Ébredések fényei. Diákok a Don-kanyarban” című önéletrajzi regényében, amely 2020-ban jelent meg a Napkút Kiadónál.

A Magyar–Orosz Művelődési és Baráti Társaság és a Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ író-olvasó találkozót szervezett Szaniszló Orsolya és Tömő Ákos vezetésével a Nemzetek Házában 2020. augusztus 26-án, ahol Solti Gabriella telt ház előtt mesélt azokról az élményeiről, amelyek a regény alapját képezik. A rendezvény sokakat megmozgatott. Nem csak Solti Gabriella egykori csoporttársai közül csatlakoztak többen a beszélgetéshez, hanem korábban végzett szovjetösztöndíjasok és részképzési tapasztalatokkal rendelkezők is. Általános konklúzióként elmondható, hogy a fiatalságból, szerelemből, a közösségi létből és az elme kitárulkozásából fakadó élmények a rossz körülmények ellenére is pozitív tapasztalatként ülepednek le. A más kultúrákkal való érintkezés pedig minden nehézség ellenére is a belső gazdagodás kiapadhatatlan forrása, ami életünk végéig velünk marad.  

A feltett kérdés persze nyitva marad, hiszen minden válasz egyedi, de éppen ez a jó benne. Tovább lehet róla beszélgetni.