Ruszisztikás Kutatók Éjszakája _ Ulickaja-kerekasztal

A Kutatók Éjszakája első programblokkjában Ljudmila Ulickaja "Csak egy pestis" című szövege volt a középpontban.

Szálkai Kinga | 2020.11.28.
Ruszisztikás Kutatók Éjszakája _ Ulickaja-kerekasztal

2020. november 27-én a Kutatók Éjszakáján a Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ programjai 16.00-tól 24.00 óráig tartottak, több mintegy 80 érdeklődő részvételével.  A három programblokk közötti összefüggést a karantén- és járványhelyzet motívumai teremtették meg.

Az első programblokkban Ljudmila Ulickaja "Csak egy pestis" című szövege került megvitatásra a Pécsi Tudományegyetem irodalomtörténésze, V. Gilbert Edit közreműködésével. A szöveget 1978-ban írta Ulickaja egy 1939-es egészségügyi vészhelyzet nyomán, egy forgatókönyvíró kurzusra, amiből végül sem film nem készült, sem kiadásra nem került. 2020 áprilisában azonban olyan új társadalmi aktualitást nyert a mű, ami miatt érdemes lett megjelentetni. 2020 novemberében Morcsányi Géza fordításának köszönhetően a magyar olvasó is kezébe vehette a könyvet, ami a Kutatók Éjszakájára szinte még meg sem száradt, de beszélgetni már lehetett róla. A kerekasztal beszélgetésbe aktívan bekapcsolódott Schiller Erzsébet irodalomtörténész, az ELTE Savaria Egyetemi Központ docense és az ELTE BTK számos hallgatója is, a moderátor a központ vezetője, Gyimesi Zsuzsanna volt.

Szálkai Kinga (ELTE TÁTK) könyvajánlója: 

A járványhelyzet kialakulása óta gyakran találkozunk azzal az ajánlással, hogy olvassunk hasonló témájú szépirodalmi műveket, mint például Boccaccio Dekameronja, vagy Camus A pestis című alkotása. Ezek az írások ugyanis az emberiség közös járványtapasztalatainak felvonultatásával sokak szerint oldhatják feszültségeinket, megmutatva, hogy nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben.  
Az elmúlt hetek újdonságaként egy olyan mű is megjelent a magyar könyvesboltok polcain, amely egy fiktív pestisjárvány kitörését írja le az 1930-as évek Szovjetuniójában. Ljudmila Ulickaja Csak egy pestis című fiatalkori írása eredetileg egy forgatókönyves kurzus pályázatára készült az 1970-es években, és a mostani helyzet miatt vált annyira aktuálissá, hogy előkerülhetett a fiókból. 
A könyv terjedelme 90 oldal, gyorsan és könnyen olvasható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyoldalú vagy szűklátókörű leírás lenne, sőt, éppen ellenkezőleg. Bár Ulickaja némiképpen átdolgozta a kéziratot, megmaradt benne a forgatókönyvek azon sajátossága, hogy nagyon koncentráltan, gyakorlatilag egy-egy képpé tömörítve jelenít meg olyan komplex jeleneteket, társadalmi kérdéseket, amelyeknek az orosz nagyregények akár több száz oldalt is szentelnének.
A Csak egy pestis maró szatirikussággal olyan társadalomkritikát fogalmaz meg egy veszélyes fertőző betegség terjedése kapcsán, amely meglepően erőteljesen rezonál napjaink járványhelyzetére. Találkozhatunk például a helytelen maszkviselés következményeivel, a karanténszigor szélsőségesebb változataival, és egy, az NKVD hírhedt fekete autóinak bevonásával zajló kontaktkutatásnak is tanúi lehetünk. Ami a legérdekesebb, az azonban az, hogy az 1930-as évek Szovjetuniójának kulisszái közé helyezett fiktív járványkezelés több mint negyven évvel ezelőtti leírása mennyi kísérteties hasonlóságot mutat mindennapjaink aktuális történéseivel.