Ruszisztikai piknik online

Gyimesi Zsuzsanna | 2020.06.17.
Ruszisztikai piknik online

2020. június 17-én 15 órakor – hagyományosan a ruszisztika mesterszakosok államvizsgájának délutánján – sor került a 2019/20-as tanév szokásos évzáró összejövetelére a Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ virtuális terében.

Nem csak a koronavírus miatt volt szerencsés, hogy a pikniket online formában szerveztük meg, hanem azért is, mert esett az eső. A ruszisztika nyírfácskája a Trefort-kertben, ami hozzátartozik a piknik díszletéhez, ennek minden bizonnyal örült, amit ősszel remélhetőleg majd le is mérhetünk centikben, egy személyes összejövetel alkalmával.

A piknik hagyományosan az államvizsgázók búcsúztatásával és az elmúlt egy, illetve két, esetleg három év tanulságainak levonásával telik. A legizgalmasabb kérdés mindig az, hogy milyen volt az államvizsga. Öten tettek mesterszakos államvizsgát a délelőtt folyamán: Barna Brenda, Lénárt Lejla, Magyar Alexandra, Szücs Zsanett és Varga Liza. Négy kultúrtörténeti és egy történeti tárgyú diplomamunka került megvédésre, közülük egy a 18. századot, négy pedig a 20. századot érintette. Az államvizsgán a magiszterek jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. A szakdolgozati védések pedig kiemelkedő színvonalúak voltak, amiből látszott, hogy valamennyien jól választottak témát, mert a dolgozat leadása után is fennmaradt bennük az érdeklődés és ez tükröződött a védésekben.

A pikniken zajló beszélgetésen kiderült, hogy az online vizsgahelyzet egy hallgató esetében fokozta a stressz mennyiségét, a többieknek viszont inkább könnyebbséget jelentett, mint nehézséget. Technikai fennakadás nem volt, de ettől nem is tartottak a hallgatók. Ez inkábba a vizsgáztatókat töltötte el egy kis – szerencsére feleslegesnek bizonyuló –aggodalommal.

A végzett hallgatók mérleget vontak, hogy megérte-e számukra elvégezni a szakot. Azt lehetne gondolni, hogy ez álkérdés, hiszen nehéz lenne nyílt fórumon azt válaszolni rá, hogy nem. Csakhogy a Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ 2009 óta minden félévben kér visszajelzést a hallgatóktól arról, hogy mi jó és mi nem jó a központ működésében, illetve mi hiányzik vagy esetleg mi tűnik feleslegesnek. Vagyis minden hallgatónak négyszer kell nekiveselkednie, hogy építő kritikát fogalmazzon meg, ez pedig elegendő kihívás ahhoz, hogy a végzés idejére megszokják: megéri érdemi véleményt megfogalmazni, mert ezzel nem csak a központ minőségbiztosítását segítik, hanem saját maguk számára is letisztáznak kérdéseket. A pikniken már maguk a hallgatók hozakodtak elő összegző véleménnyel. Az államvizsgával kapcsolatban egyöntetűen leszögezték, hogy jobb a védéssel kezdeni és utána áttérni a tétel kifejtésére, mert így könnyebb úrrá lenni a vizsgadrukkon. Másrészt az államvizsgára érdemes lenne fejenként 30 percnél több időt szánni, hogy a tudásanyag demonstrálásán túl érdemi párbeszéd kialakulására is lehetőség nyíljon a vizsgáztatók és a vizsgázó között, mert ez emeli a rangját az utolsó, legkomolyabb egyetemi megmérettetésnek.

A mesterszakon töltött évek legfontosabb hozadékaként a kialakult barátságokat nevezték meg a hallgatók, mint szinte minden évben. Jekatyerinburg, Kamcsija, Kijev, Moszkva és Szentpétervár megismerése volt számukra a legemlékezetesebb tapasztalat. A legnagyobb kihívást a stabil, érdemi nyelvtudás megszerzése jelentette.  A legkevésbé kedvelt kurzus a szakdolgozói szeminárium volt, ugyanakkor ez volt számukra a leghasznosabb és a legalapvetőbb, hogy jól sikerüljön a diplomamunkájuk. Ez a vélemény is évről évre ismétlődik, a nem népszerű kurzus eredményessége viszont magáért beszél: a szakdolgozatok színvonala növekvő tendenciát mutat.

Szóba kerültek a karantén időszak előnyei és hátrányai. Általában véve kényelmesebb volt helyváltoztatás nélkül tanulni, dolgozni. A könyvtárakhoz és adatbázisokhoz való szabad hozzáférés óriási adomány volt. A diplomaírás finisét inkább segítette, mint akadályozta, hogy nem lehettet eljárni sehová. Volt, aki elvesztette a munkáját, de talált helyette másikat, a többségnek azonban nem szűnt meg az alkalmazása. A legnagyobb nehézséget a lassú apátia kialakulás és a tervezhetőség hiánya okozta, okozza.

Az online piknik annak a reménynek a megfogalmazásával zárult, hogy ősszel lesz mód a piknik megismétlésére a reális térben.