Ruszisztikai Műhelyszeminárium – Merre tart az űrtevékenység és mi ebben Oroszország szerepe?

Dr. Hirn Attila fizikus, az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumának és az MTA KFKI Atomenergiai Kutatóintézet Sugárvédelmi és Környezetfizikai Laboratórium Űrdozimetriai Kutatócsoportjának vezetője volt a Ruszisztikai Műhelyszeminárium meghívott előadója 2020. október 22-én.

Dr. Hirn Attila átfogó képet rajzolt az űrkutatás tudománytörténeti fejlődéséről és geográfiájáról, majd bemutatta a jelent. Az űrkutatás egyik legizgalmasabb aspektusa az, hogy a jelene az átlagember szempontjából maga a kézzelfogható jövő. A tudományterület másik különlegessége és egyben szépsége az interdiszciplinaritás, hiszen az elméleti fizikától a pszichológiáig számos tudományterület eredményeit integrálja.

A világ űrtudományosságában a magyar jelenlét minőségileg jelentős. A Hirn Attila vezette Űrdozimetriai Kutatócsoportban lett kifejlesztve a magyar űrkutatás emblematikus, 17 éve használatban lévő terméke, a Pille dózismérő, amivel a nemzetközi űrállomáson a sugárzás erősségét mérik. Ez két szempontból is kulcsfontosságú teljesítmény. Egyrészt a sugárzás a legfontosabb tényező, amivel folyamatosan számolnia kell az űrhajósoknak a világűrban. Másrészt az űrtudomány olyan tempóban fejlődik, hogy szinte hihetetlen, hogy egy eszköz 17 év alatt sem avul el.

Általánosságban elmondható, hogy a világűrről szerzett új ismeretek tárháza olyan ütemben bővül napi szinten, hogy az magukat az űrkutatókat is zavarba hozza. Hasonló pszichés-kognitív kihívást jelentett az embernek a XIX–XX. század fordulóját jellemző ugrásszerű tudományos-technikai fejlődés, annak léptéke azonban meg sem közelítette a mostanit. Hirn Attila megállapítása szerint például a használatban lévő műholdak számának rohamos megnövekedése tíz évvel ezelőtt még egyszerűen elképzelhetetlen volt.

Az előadás alatt és után, a szabad beszélgetés során rengeteg izgalmas résztéma került szóba. Megtudtuk többek között, hogy az űrkutatás nagyon költséges terület, azonban az eredmények földi hasznosíthatósága olyan perspektívákat jelent, amelyek a befektetett összegek nagyjából négyszeres középtávú megtérülését eredményezik. Megtudhattuk azt is, hogy az orosz, illetve az amerikai szereplők jelenléte az űrkutatásban ma sem kisebb, mint korábban, de arányaikat tekintve visszaszorultak, ugyanis már szinte minden gazdaságilag feltörekvő ország finanszíroz nemzeti űrkutatási programot. Szóba kerültek neurofiziológiai kérdések is, mint például a súlytalanság hatása az agy kognitív képességeire; a filozófiával érintkező kérdések, mint az idő fogalmának és fizikai sajátosságainak értelmezhetősége a világűrben. Kiderült, hogy a kifejezetten racionális űrkutatók is szeretnek álmodozni és olyan perspektívákat felvázolni, amiknek egyelőre nem látják a realitását, de bíznak a jövő eredményeiben.

A beszélgetés meghallgatható a Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ podcast csatornáján a Spotify-on.