#Ruszisztikai Könyvklub №3 - A Volga gyermekei

Szaniszló Orsolya | 2021.04.15.
#Ruszisztikai Könyvklub №3 - A Volga gyermekei

A Ruszisztikai Könyvklub márciusi közös könyve Guzel Jahina A Volga gyermekei című regénye volt. A beszélgetés hanganyaga elérhető Spotify-csatornánkon.

Guzel Jahina tatár származású orosz írónő 2015-ben robbant be a köztudatba, Zulejka kinyitja a szemét [Зулейка открывает глаза] című első regényével, melyből nyolcrészes filmsorozat is készült Jegor Anaskin rendezésében. A sorozat különféle csoportok tiltakozását váltotta ki: egyesek nemzet- és iszlámgyalázással vádolták, mások a sztálini korszak ábrázolását kifogásolták. Mindenesetre a körülötte kialakult felhajtás még inkább ráirányította a figyelmet Jahina írói tevékenységére. Második regényét, A Volga gyermekeit [Дети мои] óriási érdeklődéssel várták mind az olvasók, mind pedig a kritikusok. Már a megjelenése előtt, 2018 tavaszán, az orosz helyesírás népszerűsítésére indított akció, a Nagy Tollbamondás [Тотальный диктант] keretében olvastak fel belőle részleteket. Idén év elején pedig napvilágot látott a legújabb műve, a Vonat Szamarkandba [Эшелон на Самарканд], aminek a magyar nyelvű fordítására még várnunk kell.

A fiatal írónő rövid idő alatt számos hazai és nemzetközi szakmai, valamint közönség elismerést elnyert (Év Könyve díj, 2015; Jasznaja Poljana-díj, 2015; Nagy Könyv nemzeti irodalmi díj, 2015; Cyrano-díj legjobb író kategóriában, 2016; Transfuge francia kulturális és irodalmi magazin díja, 2017; Olvasói díj, 2017; a Nemzetközi „Sznob” projekt „Oroszországban készült – 2018” díja, 2018; Ivo Andrić-díj, 2019, Georg Dehio-díj, 2020… stb.).

 „Seregnyi nagyszerű kétkultúrájú írónk volt, akik a birodalmat benépesítő számos etnikum egyikéhez tartoztak, de orosz nyelven alkottak. Fazil Iszkander, Jurij Ritheu, Anatolij Kim, Olzsasz Szulejmanov, Csingiz Ajtmatov… Az iskola hagyományos jellemzői a nemzetiségi tematika mély ismerete, a saját nép iránti szeretet, a más nemzetiségekhez tartozók iránti megbecsülés és tisztelet, a folklórhoz való érzékeny viszonyulás.” – olvashatóak Ljudmila Ulickaja szavai a Zulejka kinyitja a szemét előszavában. Az általa említett írók közé sorolható Guzel Jahina is. Regényei központjában az etnikai kisebbségek (tatárok, németek) mindennapjai és megpróbáltatásai állnak.

A volgai németek története a 18. századig nyúlik vissza, mikor II. Katalin cárnő a lakatlan területek benépesítése érdekében kedvezményekkel kívánta az idegeneket a birodalomba csábítani. Erre vonatkozó manifesztumaiban (1762-ben és 1763-ban) bizonyos időre szóló adómentességet, földet, szabad vallásgyakorlást, katonai szolgálat alól való felmentést, valamint kamatmentes kölcsönt kínált házépítésre, állatok vásárlására, mezőgazdasági és kézműves eszközök beszerzésére. A kedvező feltételeknek köszönhetően a német telepesek száma 1763 és 1774 között már meghaladta a 30 ezer főt, a 19. századra pedig elérte a kétmilliót.  

A volgai németek zárt közösségként éltek, nem asszimilálódtak. Megtartották szokásaikat, nyelvüket, kultúrájukat. A 20. század viharos történelme nem kímélte őket: háború, éhínség, nyomor, üldöztetés sújtotta őket. Mindez nagyon intenzíven jelen van a regényben. Ugyanakkor a korszak (a Szovjetunió születés, Sztálin hatalomra jutása), amelyben a történet játszódik és maga a témája (a szerelem) nem tekinthető egyedülállónak. Ami mégis különlegessé teszi az az elbeszélés módja. A Volga gyermekei a mágikus realizmus gyöngyszeme, csodás képi világával, meseszövésével elkápráztatja az olvasót. A műfaj számos sajátossága tetten érhető a regényben, köztük a varázslatos elemek feltűnése: a főhős, Jacob Bach által papírra vetett mesék – amiket az angyalarcú, torztestű helyi kolhozvezető tölt meg ideológiával – előbb csodás, majd félelmetes módon válnak valóra.  

A mágikus realizmus fogalmának megalkotója az 1920-as években a német származású Franz Roth volt. Jahina történetben a mesék megrendelőjének, az előbb említett elöljárónak, ugyanaz a vezetékneve, mint a természetfeletti meséket alkotó szerzőnek, és így a mágikus realizmus előképének tekintett E. T. A. Hoffmann-nak. Nem ő az egyetlen szereplő a regényben, akinek ismerősen cseng a neve a német kultúrában kicsit is jártas olvasók számára. Bach és Hoffmann mellett találkozhatunk többek között olyan családnevekkel, mint a Händel, a Grimm, a Wagner, a Böll és a Dürer. Vajon a műfajválasztás is a korszak és a téma erősítését szolgálja? A nevek pedig a német kultúra jelenlétét erősítik?

Guzel Jahina főiskolai tanulmányai során germanisztika szakot végezett. A nagyívű regényben jól tetten érhetőek a szerző német kultúrával kapcsolatos ismeretei, valamint tiszteletteljes főhajtása a falusi némettanár nagyapja és a történelem viszontagságai hatására szétszóródott népek előtt.

Igen sokrétegű, tudatosan építkező művel állunk szemben, ahol mindennek jelentése és jelentősége van. Csak győzzük dekódolni az olvasottakat.

Következő, április 28-ai könyvklubunk témája a csernobili atomkatasztrófa 35. évfordulójára emlékezve, Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című vallomásregénye lesz. Várunk minden érdeklődőt a beszélgetésre!