#Ruszisztikai Könyvklub №2 – Roman Szencsin: A Jeltisev család

Szaniszló Orsolya | 2021.03.10.
#Ruszisztikai Könyvklub №2 – Roman Szencsin: A Jeltisev család

A Ruszisztikai Könyvklub februári összejövetelén Roman Szencsin újrealista prózájáról, A Jeltisev családról beszélgettünk. (A könyvklub hanganyaga itt érhető el a Spotify csatornánkon.)   

A munkáscsaládból származó kortárs orosz író, irodalomkritikus élete során sokféle területen kipróbálta magát: volt mezőgazdasági dolgozó, tanár, gazdálkodó, színházban színpadi szerelő, portás, rakodómunkás, de legfontosabb hivatásának mindig az írást tekintette. Az 1990-es évek közepén jelentek meg első próbálkozásai különféle folyóiratokban. Több regény és elbeszélés kötődik személyéhez, de az áttörést A Jeltisev család című regénye jelentette, mellyel nemzetközi hírnévre tett szert. Írásaival többek között elnyerte a Nagy Könyv, az orosz Booker és a Jasznaja Poljana-díjat is.

Négy évvel az oroszországi megjelenést követően, az Európa Kiadó gondozásában, M. Nagy Miklós fordításában látott napvilágot Roman Szencsin elgondolkodtató története, mely lapjain egy család széthullását láthatjuk, elkeseredett, erőtlen próbálkozásait követhetjük nyomon, hogy változtassanak kilátástalan helyzetükön.

Jeltisevék diszfunkcionális családban élnek. A kisebbik fiú, Gyenyisz börtönbüntetését tölti, mert egy verekedés során megnyomorította ellenfelét. Az apa, Nyikolaj Mihajlovics egy meggondolatlan tettének következtében elveszíti az állását és vele együtt szolgálati lakását. A nagyobbik fiú, Artyom életunt, haszontalan „félember”, akinek egyetlen vágya, hogy mindenki békén hagyja, és ne kelljen semmivel sem foglalkoznia. Az anya, Valentyina Viktorovna könyvtárosként dolgozik, munkahelye és otthona között ingázva igyekszik mindenhol helytállni.

A család megélhetésének és otthonának elvesztésével az anya falun élő idős nagynénjére telepszenek rá és itt veszi kezdetét erkölcsi mélyrepülésük.

 „…Később, amikor már semmit sem lehetett visszahozni, megváltoztatni, Valentyina Viktorovna gyakran eltűnődött, mikor is kezdődött ez a nem külső (a külső már rég elkezdődött, Gyenyisz letartóztatásával), hanem belső lecsúszás az élet fenekére; mikor kezdtek elszakadni az erkölcsi szálak, egyik a másik után, és a korábban elképzelhetetlen mikor vált elképzelhetővé, hogy a végén már nem maradt semmilyen gát…”

Bánkódás amiatt, amit egyszer birtokoltak, munkanélküliség, illegális tevékenység, gyilkosság. Mikor siklott ki ennek a családnak az élete végérvényesen? Mikor jött el az a pillanat, ahonnan már nem volt visszaút? És biztosak lehetünk abban, hogy ez velünk nem fordulhat elő? Ilyen és hasonló kérdéseket feszegettünk a könyvklub beszélgetése során.

Szomorú látlelet ez a történet korunkról. Szencsin a Könyvjelző magazinnak adott interjújában következőket mondta regénye témájáról: „Meggyőződésem, hogy a világ, amelyben élünk, kegyetlen és igazságtalan, és a szövegeimmel próbálom felhívni erre a figyelmet. Nem az ujjamból szopom a szörnyűségeket, és nem festem sötétebbre a valóságot […] Az a történet például, amely a Jetisev család alapjául szolgált, még borzalmasabb volt, de nem mindent tudtam megírni belőle. És nem gondolom, hogy a Jeltisev család tragédiája tisztán orosz tragédia lenne. Azt mondják, sok más országban is hasonló a helyet.”

Ez a fajta kegyetlenség és igazságtalanság érhető tetten rövidebb lélegzetvételű alkotásaiban is, melyek közül kettőt ajánlottunk könyvklubunk olvasói figyelmébe:

"Élni, élni..." [Fődi Andrea ford.] In. Tiszatáj 2013/8. sz. 34–40. old. http://epa.oszk.hu/.../EPA00713_Tiszataj_2013_08_034-040.pdf

Első szerelem [Kisbali Tamás ford.] In. Nagyvilág 2013/9. sz. 990–997. old. (a linken elérhető pdf anyagban a 88. oldalon kezdődik) https://docplayer.hu/4415265-Tartalom-kortars-orosz-irodalom-m-nagy-miklos-osszeallitasa.html?fbclid=IwAR18mjRvJhMUAwvW9K3WRW-3gzc2KIGqS46eO4QWkWtxEUmCPY9Xm2Skei8

Legközelebb március 24-én találkozunk, mikor könyvklubunk soron következő közös könyve, Guzel Jahina második regénye, A Volga gyermekei kerül majd terítékre.