Nőtörténeti szimpózium az Orosz Tudomány Napján
Az Orosz Tudomány Napját 2021. február 8-án tudományos szimpóziummal ünnepelte meg az ELTE BTK Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ (RKMK) és a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság.
Az interdiszciplináris rendezvény célja az volt, hogy fórumot teremtsen olyan nőtörténeti kutatási eredmények népszerűsítéséhez, amelyek számot tarthatnak mind a szakma, mind a szélesebb közönség érdeklődésére. Ez a célkitűzés teljesült, hiszen mintegy száz érdeklődő regisztrált az eseményre és folyamatosan nagyságrendileg 50-60-an voltak jelen a ZOOM platformon 16.00–20.30 között.
A program összeállításánál szempont volt az is, hogy különböző generációk képviselői szólaljanak fel. Ennek köszönhetően összesen öt évtizedet átfogó kutatói szemléletmódok kerültek egymás mellé. Három olyan előadó volt, aki életében először lépett fel tudományos konferencián, ám a tapasztalatlanság nem mutatkozott meg a prezentációjuk színvonalában.
A rendezvényt Gilyán György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság elnöke nyitotta meg. Megtisztelte jelenlétével a programot többek között Dukkon Ágnes professor emeritus, Gyöngyösy Mária, az ELTE BTK Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, Havas Ferenc professor emeritus, Schiller Erzsébet, az ELTE Savaria Egyetemi Központ docense, Szabó Tünde, a PTE Szlavisztika Intézetének vezetője, Tordai Péter, az ELTE Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese.
Az elhangzott 10 előadás közül hét prezentáció egy-egy, Magyarországon nem kutatott, ám jelentős személyiséget mutatott be a 19-20. század különböző szakaszaiból. Három prezentáció pedig társadalomtörténeti aspektusból világított rá a szovjet korszak nőtörténetére. A 19. század egyik legműveltebb nőjeként számon tartott Jelena Blavatszkaja családfáját Szaniszló Orsolya történész mutatta be. Jakobey Fruzsina történész hallgató Jelena Polenova és Marija Jakuncsikova barátságáról és az orosz szecessziós grafika mesevonulatáról tartott prezentációt. 
Józsa György Zoltán irodalomtörténész Baskircsev Mária életútjáról és a naplóról mint az önmegismerés eszközéről beszélt. Pruszakova Natália irodalmár doktorandusz Nagyezsda Lohvickaja, művésznevén Teffi munkásságát mutatta be, aki a 20. század elején szinte egyedüli nőként tudott érvényesülni az irodalmi humor világában és akinek írásait magyarul is lehetett olvasni a maga idejében. Gyimesi Zsuzsanna kuturológus Ljudmila Vilkina író, műfordító és Sonia Delaunay festőnő sorsát állította párhuzamba, akiknek párizsi találkozásából korszakalkotó fauve-ista portré született. 
Életútjukban feltárul a 20. század eleji protoceleb kultúra, a hisztéria társadalmi elfogadottsága és a névválasztás identitásképző szerepe. Geréb Anna filmtörténész Gaál Franciska színésznőről beszélt, akinek emlékezetét az USA-ban és Oroszországban máig filmcsillagként őrzik. 
Hagyatékának nagy része, benne az unikális, Moszkvában írt, kiadatlan úti naplója Geréb Anna gondozásában van. Tömő Ákos történész hallgató a vasfüggönyön rést ütő divatvilágról, konkrétan a Dior-ház moszkvai diadalútjáról tartott magával ragadó prezentációt. Holpert Anna szociológus hallgató azt a kettősséget vizsgálta, ami a fiatal Szovjetunió haladó nőpolitikáját és a gyakorlatban megvalósuló konzervatív női társadalmi szerepeket jellemezte. Hasonlóan ambivalenciát, egyenesen paradoxont tárt föl Szálkai Kinga kutató is a Gorbacsov-éra nőkérdésének elemzése során. A prezentációk sorát Vas Viktória polonista doktorandusz zárta, aki a 2018-ban irodalmi Nobel-díjat kapott Olga Tokarczuk prózájának izgalmas rétegeit csillantotta meg, amelyekben a hagyományos női értékek és a modern nemi öntudat elemei különleges szimbiózisban vannak jelen.
A tudományterületi mérleg: történet- és irodalomtudomány, művészettörténet, filmtörténet és szociológia találkozása. Az előadások önmagukban is rendkívül izgalmas párbeszédbe léptek egymással, amit tovább fokozott a hallgatósággal folytatott diskurzus. A szimpóziumon elhangzott előadások tanulmánykötet formájában is meg fognak jelenni.
