No, megállj csak - egy kis ó-újév köszöntésre

2019 első színes rendezvénye a Ruszisztikai Központban az orosz ó-újév köszöntése volt, ahol egy jelentős születésnapot is ünnepeltünk: 50 éve került bemutatásra a No, megállj csak! című rajzfilm első, kísérleti része.

1969-ben elérkezett az idő, hogy a Disney-rajzfilmek humorát, sodrását és báját túlszárnyalják a szovjetek az állami tévétársaság megrendelésére – mindezt úgy, hogy közben ne sérüljön az ideális szovjet értékrend és ne nevelődjenek félre a szovjet kispajtások. Az alapkoncepció és az első grafikai megvalósítás Gennagyij Szokolszkij nevéhez fűződik, azonban a kultikussá vált nyuszi- és farkasfigurát Vjacseszlav Kotyonocskin rendező teremtette meg. 

A rajzfilmsorozat minden várakozást felülmúló sikereket ért el. 1986-ig évente bemutatásra került egy-egy újabb rész, a korábbi epizódokat pedig folyamatosan láthatta a tévében a rajongótábor. 1986 után is készültek újabb epizódok, de már más hangulatban, hiszen a digitális technika ezt a produkciót is beszippantotta. Persze az igazán elkötelezett hívek szerint a régi, kézműves részek az igaziak.

A képsorok a mai nézőt is megszólítják, lekötik, szórakoztatják, sőt a szovjet mindennapok kutatóinak is izgalmasak lehetnek, hiszen az 1970-es–80-as évek hétköznapi reáliái sorban megjelennek a vásznon. Ez volt annak idején a nagy siker egyik kulcsa, a felcsendülő népszerű melódiák mellett - állítják a szakértők.

Magyar vonatkozása is van a rajzfilmnek, mégpedig zenei. Minden részben felhangzik Deák Tamás zeneszerző "Vízisí" című szerzeménye, miközben a címsorokat és a stáblistát lehet olvasni.