Márciusi színház

A Színház Évében szervezett programsorozatunk márciusi alkalmán a könnyed szórakozás irányába mozdultunk el. A Tolnay Klári Színpad előadásában néztük meg Anton Pavlovics Csehov két egyfelvonásos komédiáját, a Medvét és a Leánykérést.

Mind a két darab a férfi-női kapcsolatok dinamikáját járta körbe. A Medvében egy fiatal özvegyasszony sírig ígért hűségét tette próbára elhunyt férje goromba, hívatlan adósa – és az ellentétek vonzásának elvén alapulva párbajuk hirtelen lánykérésbe fordult át. A Leánykérésben éppen fordítva történt: az esetlen földbirtokos el sem jutott házassági szándékának kifejezéséig.A közte és a kiszemelt leányzó közötti ellentétek olyannyira kiéleződtek, hogy a vita tettlegességig fajult, s csak a fiatalember eszméletvesztése tette lehetővé, hogy az újdonsült menyasszony saját ujjára húzza a majdani vőlegénye zsebéből kihalászott eljegyzési gyűrűt.

Nehéz értékelni a darabokat, hiszen az utóbbi 100 évben és a #metoo-mozgalom napjaiban is sokat változtak a férfi-női kapcsolatról és a házasságról alkotott elképzelések. Ez a véleménykülönbség megmutatkozott többgenerációs színházjáró társaságunkban is. A kérdést azonban nem kell túlgondolni. Maga Csehov vaudeville-nek szánta a darabokat, s e műfaj követelményeinek tökéletesen megfeleltek, ahogy a főszereplők elnagyolt gesztusai és eltúlzott játéka is. S ha már vaudeville, akkor még zene is volt: a színpadon lustán elnyúló, cicának öltözött énekesnő és gitáros lírai dalbetétekkel teremtették meg a hamisítatlan oroszos hangulatot.