Magyar kórházvonat a Don kanyarban

Szücs Zsanett | 2018.09.30.
Magyar kórházvonat a Don kanyarban

Az előadás fotókra támaszkodott. A feldolgozásra került fényképhagyaték készítője Reményi József főhadnagy volt, aki a második világháború során tizenhétszer járt a keleti fronton a 154-es számú kórházvonattal, ami a Magyar Vöröskereszt tulajdonában állt.

A Kutatók Éjszakáján Mezei Bálint történész eredetileg az „Afgánok” között Kárpátalján – a Szovjetunió afganisztáni háborújának magyar veteránjai címmel tartott volna előadást. Mivel azonban el akarta kerülni, hogy aktuálpolitikai felhangok kerüljenek előtérbe, egy korábbi időszak magyar veteránjairól beszélt fotódokumentumok alapján. A feldolgozásra került fényképhagyaték készítője Reményi József főhadnagy volt, aki a második világháború során tizenhétszer járt a keleti fronton a 154-es számú kórházvonattal, ami a Magyar Vöröskereszt tulajdonában állt. 1942-ben nevezték ki a kórházvonat gazdasági GH tisztjének. Érdemes megemlíteni, hogy a második világháború alatt szolgált kórházvonatok közül egy sem került vissza Magyarországra, volt olyan, amely egészen Dániáig jutott el.

Ezeken a vonatokon magyar orvosok és önkéntes nővérek dolgoztak, és nemcsak magyar sebesülteket láttak el, hanem bárkit, akinek szüksége volt rá. Sok esetben több sérültet láttak el, mint amit a befogadó kapacitás megengedett. A sebesültek ellátása, különböző műtétek sokszor „spártai” körülmények között zajlott. Általában a vonat egy 4000 kilométeres útvonalon haladt, érintette a mai Ukrajna, Fehéroroszország és Lengyelország területeit. Érdekes tény, hogy minden vonat rendelkezett egy református lelkésszel és egy katolikus pappal.

Útjai során a főhadnagy nagy mennyiségű fényképet készített a kórházvonat és a vonat által érintett városok életének mindennapjairól. Reményi képei adták az előadás alapját, amelyek között megrázó jeleneteket ábrázoló darabok is előkerültek. A fotós tiszt 1945-ben tért haza. A rákosi korszakban nyugatosnak számított, és a Szociáldemokrata Párt tagja volt. Egész életében szenvedélyes fotósként tevékenykedett.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a fotográfiák mindennemű propaganda cél nélkül készültek. Reményi archívuma 3-4 éve érhető el a nagyközönség számára. Az előadó, Mezei Bálint volt a Doni fotós című album szerkesztője, melynek összeállításában segítségére volt Reményi József legidősebb leánya, Reményi Mária, aki megtisztelte jelenlétével a Kutatók Éjszakáját. Az albumban fellelhető képek túlnyomó többsége 1943-44-ben a Szovjetunió tengelyhatalmak által megszállt területein készült. Sok képről nem tudjuk megállapítani, hogy pontosan mikor keletkeztek. Szerencsére az anyag negatívban marad fent, így könnyen lehetett jó minőségben digitalizálni őket.