Ljudmila Ulickaja új kötete már a könyvesboltokban van

Az orosz irodalom szerelmesei és Ljudmila Ulickaja rajongói legnagyobb örömére – a rendkívüli egészségügyi helyzet ellenére –, alig félévvel az oroszországi megjelenés után, a világon elsőként nálunk adták ki fordításban az írónő legújabb, ’A lélek testéről’ (О теле души. Новые рассказы) című novelláskötetét. Legutóbb 2016-ban olvashattunk új regényt a szerzőtől (Jákob lajtorjája), aki újfent megerősítette, hogy többé nem ír nagy lélegzetvételű művet, de nem kell elkeseredni, mert van még a tarsolyában jó pár elmondásra váró történet.

Május 8-án a virtuális térben megtartott könyvbemutatón Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója beszélgetett a könyv fordítójával, Morcsányi Gézával. Az eseményt színesítették az egy-egy elbeszélésből Balog Judit és Kováts Adél által felolvasott részletek, valamint három rövid videóbejátszás, amelyben maga Ulickaja is megszólalt.  

A kötet két ciklusa, melyet - a szerzőtől szokatlan módon - egy-egy szabadvers-szerű költemény vezet fel Kántor Péter fordításában, összesen 11 novellát tartalmaz. Ezek szorosan nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis összefűzi őket az elmúlás és a második esély gondolata. Ulickaja videóüzenetében úgy fogalmazott, hogy „Nem vitás, el szokott érkezni a pillanat, amikor az embert a lélek kezdi érdekelni, hiszen a testünkkel már jól megvagyunk, már hozzászoktunk, kaptunk tőle egy csomó örömöt, egy csomó bánatot, de vajon mi történik majd a lelkünkkel […] Ez az egész könyv éppen a lélek és a test igen-igen bonyolult kölcsönhatásáról szól. A keleti, pravoszláv gyakorlatban létezik olyan elképzelés, miszerint a testnek szellemmé kell válnia. Szóval valószínűleg ez a határ, ahol a test és a lélek eggyé válik. Ez engem nagyon izgatott, és ezt a határt szerettem volna kikutatni. Ez a könyv a kutatás könyve, mely az emberi szellem, az emberi lélek határait kutatja.”

A kötet címét meghallva sokaknak, jogosan, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmje juthat az eszébe. A hasonlóságok a címbeli áthallással nem merülnek ki. Egyes novellákban visszaköszönnek a film motívumai, például a Tetemek, tetemek, hol a lelketek…. című elbeszélés egyik jelenetében, vagy az Egy külföldi nő álomképeiben. Morcsányi Géza rákérdezett Ulickajánál arra, hogy a két műnek van-e köze egymáshoz. Mire azt a dodonai választ kapta, hogy a lényegét tekintve igen. Ami természetesen érthető úgy, hogy minden műalkotás kapcsolódik valamilyen formában egy másikhoz, akár jelenetek szintjén is, ám ennek valójában nincsen jelentősége.

„A történetek az elmúlásról, a halálról szólnak, arról, hogyan nézzünk szembe saját múltunkkal, saját életünkkel. Mégsem kell ahhoz érintettnek, vagy elég öregnek lenni, hogy ebből tanuljon az ember” – mondta Morcsányi Géza. Ezt kiegészítve idézte Nyáry Krisztián Ulickaja az orosz Forbesnak adott interjúját, ahol az írónő saját öregségéről azt mondta: „Az öregség meglehetősen undorító jelenség és bizonyos erőfeszítéseket kell tenni a biológiai bomlás ellen. Összességében mégis belsőleg elfogadom az öregedést, bár néha idegesít, hogy át kell másznom egy árkot, ahelyett, hogy átugornám, de megtanulom az alázatot.” Végső soron erről szól ez a könyv, hogy hogyan tanulhatjuk meg ezt az alázatot.

Ljudmila Ulickaja A lélek testéről című novellagyűjteménye április végén jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában, melyből – a Szerpentin, valamint a Sárkány és Főnix című elbeszélésekből – részleteket olvashatunk a Magvető Könyvkiadó honlapján és a Litera irodalmi portálon.

A könyvbemutató megtekinthető a Líra Könyv facebook oldalán.