Kutatók Éjszakája 2019: repülő városok
A Ruszisztikai Központ Kutatók Éjszakáján megrendezett programjai között 2019-ben is fontos szerepet töltöttek be az „előadásmorzsák”, melyek félóráiban a Központ oktatói, illetve volt és jelenlegi hallgatói készítettek szórakoztató és informatív beszámolókat az érdeklődők számára az orosz-szovjet történelem kevéssé közismert epizódjai kapcsán. Szabó Viktor doktorandusz előadása Repülő városok címmel a korai szovjet utópista építészet legambiciózusabb terveinek ismertetését tűzte ki célul, három építész, Georgij Krutyikov, Viktor Kalmikov és Iszaak Jozefovics 1920-as és 1930-as évekbeli munkásságának bemutatása révén.
A felvilágosodás és a kozmizmus a szellemi-filozófiai, míg az avantgárd irányzatok (mint a szuprematizmus és a futurizmus) a művészeti alapjait teremtették meg annak a meglehetősen utópista építészeti és várostervezési „forradalomnak”, ami 1917 után hódított teret az ifjú szovjet államban. Krutyikov, Kalmikov és Jozefovics a VHuTeMasz (Вхутемас, Высшие художественно-технические мастерские) műhely progresszív keretei között szocializálódtak, közös mesterük az ismert avantgárd építész, Nyikolaj Ladovszkij volt. Ladovszkij arra biztatta tanítványait, hogy ne kövessék az építészet hagyományait, hanem új utakon járva hozzák létre saját egyedi alkotásaikat. Ő volt az, aki a Tverszkaja utca kijelölésével megnyitotta Moszkva hagyományos gyűrűs szerkezetét – bár az utópiáktól ez a projekt sem volt mentes, Ladovszkij feltételezte ugyanis, hogy a főváros ezen a vonalon egy idő után összenő majd Szentpétervárral.
Tanítványai, ha lehetséges, még tovább tágították az utópista építészet perspektíváit. Krutyikov, Kalmikov és Jozefovics ambiciózus tervei a kor urbanizációs válságára reagálva szó szerint is új terekbe igyekeztek emelni a városépítészetet. Mindhárman kiemelt fontosságúnak tekintették az ég irányába való terjeszkedést, méghozzá nem „földhözragadt” módon, hanem lebegő struktúrák révén. A levegőben kialakítandó városok a szovjet forradalom és a kialakulóban lévő új társadalom dicsőségét hirdették volna, tervezőik kommunák létrehozását, a demokratikus centralizmus megerősítését, a kapitalizmus városainak meghaladását, az ember és természet viszonyának megreformálását vizionálták.
A fizika törvényeivel sokszor mit sem törődő, gyakran pusztán „légből kapott” elveken alapuló grandiózus tervek azonban a harmincas évek során nagy felháborodást váltottak ki a szovjet építésztársadalomban. Bár Krutyikov még nagy érdeklődés mellett, sikerrel védte meg disszertációját, Kalmikov csak zárt ülésen, Jozefovics pedig több éves küzdelem árán szerezhetett fokozatot. A „lebegő városok” racionális szempontból teljesen érthető mérnöki kudarcát pedig egy sokkal jelentősebb fordulat követte. A szocialista realizmus jóval praktikusabb irányvonalat adott az építészetnek, megbontotta az avantgárd törekvéseit a fent és a lent viszonyainak radikális megváltoztatására, az utópisztikus repülő motívumokat pedig a díszítőelemek körébe utalta.