#Kult-túra – DOKer, dokumentumfilm fesztivál Moszkvában
Augusztus 21-30. között kerül sor Moszkvában a VI. DOKer Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválra. A helyszín a patinás Október Filmszínház lesz.
A fesztivál szlogenje igen ambiciózus: „A film fontosabb a dokumentumnál” («Кино важнее документа»). Ezzel persze lehet vitatkozni (én például inkább úgy fogalmaznék, hogy a film az egyik legfontosabb dokumentum-típus), de arra nagyon jó, hogy felhívja a figyelmet a mozgóképkultúra intenzív térnyerésére a 21. században. A dokumentum-felvételekkel persze lehet valótlan tartalmakat is közvetíteni, hiszen erre évről évre egyre több példa akad, a technikai lehetőségek tárházának szélesedése és tömeges hozzáférhetővé válása következtében. De nem ez a cél. „Ami igaz, az valahol szép is” – hangzik el többször a 20. század esztétikai újhullámának egyik fontos állítása a Mű szerző nélkül (rendezője F.H. von Donnersmarck) című 2019-es német játékfilmben. Ami igaz, az fontos és ami fontos, az érdekes – tehetnénk hozzá. Ezért érdemes odafigyelni a dokumentumfilmekre. A műfaj népszerűsége is talán éppen ezért nő évről évre, túl azon, hogy gyakran sokkal jobb szórakozást nyújt, mint egy játékfilm.
A DOKer egy független oroszországi dokumentumfilm fesztivál, ami állami és céges szponzori pénzek nélkül kerül megrendezésre, magántámogatásokból és a jegybevételekből befolyó összegek felhasználásával. Több mint 2000 nevezés közül kerülnek kiválasztásra a bemutatásra kerülő munkák. Idén 35 ország 45 alkotása van versenyben, öt kategóriában. A Versenyfilm kategória mellett a Let it dok! az információs technológia kérdéseit firtató filmeket csoportosítja. A Dokershorts-ba a lakonikus, 30 percnél nem hosszabb filmek tartoznak. A Dok kids családos megtekintésre ajánlott műveket sorakoztat fel, a Doc terapia pedig pszichológiai problémaköröket vizsgáló alkotásokat ölel fel, amelyekben pszichológusok és pszichiáterek konkrét eseteivel lehet megismerkedni. A fesztivál két kiemelt bemutatója a nyitófilm és a zárófilm.
Idén Kasia Mateja „Szeretet leckék” (Lessons of Love) című alkotásával indul a fesztivál, ami egy 69 éves nő történetét meséli el, aki idős korára talál erőt magában ahhoz, hogy kilépjen egy sok évtizedes bántalmazó házasságból. A felszabadultság érzése latin táncok tanulásra sarkallja, és új szerelem is érkezik az életébe. Sikerül felülemelkednie a korosztályára jellemző szigorú konvenciókon. A fesztivált Dmitrij Spilenok természetfilmje, „A vörös lazac” zárja, ami Dél-Kamcsatka vörös lazac paradicsomának élővilágáról szól és kérdéseket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy mi tesz az ember ennek az egész bolygót tápláló paradicsomi területnek a jövőjéért.
A versenykategória idei alkotásai a „Szeretet leckék”-en kívül a következők: A román-dán-finn „Alkasa. Az otthonom” című film egy nomád, a hatóságok számára láthatatlan életet élő családról szól Bukarest déli városrészében. A kanadai „Őrült Alex” egy skizofrén fiatalember küzdelmeiről, a szerelemmel való viaskodásáról beszél. A dán „Szerelemgyerek” egy iráni szerelmespár története, akik külön-külön élnek házasságban, de közös gyerekük születik, amiért halálbüntetés jár. A „Túl a láthatáron” című cseh film egy apa és kamaszfia road movie-ja Grodnóból Gyivejevóba (Nyizsnyij Novgorodtól délre). A kínai „Az eltűnő falu” egy kínai hegyi falu életét mutatja be az utolsó ott élő fiatal szemszögéből. A német „Lovemobil” Németországban dolgozó afrikai és kelet-európai prostituáltakról mesél, akik a falusi közeg igényeit szolgálják ki lakókocsikban. Egyikük gyilkosság áldozatául esik. Az orosz-katari „Hab” című alkotás az Északi tenger elnéptelenedett partvidékének utolsó lakóiról szól, akik arra tették fel életüket, hogy megmentsék a tengeren bajba kerülőket. Az USA-ban készült „Válasz a kihívásra” egy Szomáliából menekült férfi és az USA-ban született kamasz fia kapcsolatát tárja fel, aki terroristának áll. A burkina fasoi „Sankara él”-ben egy fiatal költő országjárásra indul a 2014-es népfelkelés után, hogy feltárja a legendás népvezér Tom Sankara hatását az emberek gondolkodására. A spanyol-kínai „Made in China” egy fiatalember útválasztásának nehézségeit mutatja be, aki a tradicionális vidéki közegből egy ipari nagyvárosba kerül és nem a szülők útját akarja járni. A brazil „Belső nap” Rio de Janeiro szegénytelepén élő három fiatal srácot mutat be, akik optimistán tekintenek a felnőttkor szűkös lehetőségeire.
A DOKer fesztivál sajátossága, hogy külön kategóriában díjazza az alkotások rendezőit, operatőreit, zeneszerzőit és vágóit. Idén a zsűriben hatan foglalnak helyet, Ausztria, Belorusz, Dánia, Franciaország, Lengyelország és Oroszország színeiben. Az orosz zsűritag Szofia Kapkova producer, aki Oroszország egyetlen dokumentumfilmre szakosodott kulturális központjának, a Dokumentumfilm Központnak, valamint a Nonfiction online mozinak a megalapítója.
A DOKer fesztiválprogram honlapja
