Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij, a galaktikus boldogság kutatója

Az iskolai oktatásból kiskamasz korában kimaradt, mert halláskárosodása miatt nem tudta követni a tanárokat. Folyamatosan rossz visszajelzéseket kapott, évet kellett ismételnie, gyakran megfenyítették, elzárással büntették. Otthon viszont tevékeny volt, rengeteget szorgoskodott édesapja műhelyében. Megtanulta használni az asztalos szerszámokat, faragott, esztergált, ragasztott, hegesztett, maketteket készített és egyszerű, önjáró gépeket szerkesztett. Továbbá minden könyvet elolvasott, amihez hozzáfért. Édesapja bízott fiában és 17 évesen elküldte Moszkvába egy tudós ismerőséhez, hogy segítsen a fiúnak bekerülni az egyetemre. Ciolkovszkij azonban elvesztette a címet, hogy kihez menjen, így a szülői apanázsból bérelt magának egy szobát és elkezdett könyvtárba járni. Három évet töltött így Moszkvában az édesapja támogatásával.

Ez idő alatt Ciolkovszkij megtanult mindent, amit az iskolai évek alatt megtanulhatott volna, sőt, a természettudományok területén az egyetemi tananyag nagyobb részét is elsajátította. Egyaránt foglalkozott fizikával, matematikával, kémiával, szépirodalommal és nyelvészettel. De diplomája nem lett. Amikor visszatért a családjához, édesapja közbenjárásával korrepetitori feladatokat kapott. Ez azonban nem tette lehetővé, hogy önálló lábra álljon, ezért tanári minősítést szerzett és mintegy 40 éven át oktatott matematikát és fizikát.

Moszkvában Ciolkovszkij három évig csak szállásra, ivóvízre és fekete kenyérre költött, gyalog közlekedett. Az így megspórolt pénzből könyveket, kísérleti eszközöket és nyersanyagokat vásárolt. Szerencsére ekkor már volt ingyenes közkönyvtár Moszkvában, a Rumjancev Múzeumban, ahol ebben az időben az élő legendának számító Nyikolaj Fjodorov volt a könyvtáros. Ciolkovszkij tüskés, zárkózott, a közösségi érintkezéshez nem értő fiatalember volt. Nem fogadta el Fjodorov segítő kezét, aki felismerte az elkötelezett intellektust Ciolkovszkijban és igyekezett volna könnyíteni nyomorúságos anyagi helyzetén. Fjodorov maga is aszketikus alkat volt. Egész felnőtt életében a rászorulók támogatására használta fel fizetését. Ezt azonban Ciolkovszkij csak utólag értette meg és írt erről önéletírásaiban (Életem egyes vonásai, 1935). A pénz nem foglalkoztatta, ruházkodásra, élvezetekre nem, csak könyvekre és a kísérleteihez szükséges anyagokra és felszerelésekre költött.

Ciolkovszkijt a világűr kutatása egyszerre foglalkoztatta fizikai, filozófiai és etikai szinten.

Életútja során kamatoztatta mérnöki és gépészei tudását, amit gyermek korában alapozott meg az otthoni műhelyben. A fizika, azon belül a csillagászat és a matematika területén mindent megtanult, amit könyvekből lehetett. Newton és Euklidesz tanait elfogadta, de ezeket nem egyetlen igazságként, hanem lehetséges értelmezési keretként kezelte. Saját rendszeres megfigyeléseire alapozta elméleteit. Legjelentősebb fizikai felismeréseit a közegellenállás problémakörével összefüggő területeken tette.

Ciolkovszkij rendkívül termékeny tudós volt, életműve több ezer oldalt tesz ki, amelynek több mint a fele tudományfilozófiai és tudományetikai értekezés. Filozófiai jellegű elképzelései közül kiemelkedik materialista monizmus elmélete, amely szerint a világegyetem minden materiális és szellemi szegmensét egynemű szubsztancia alkotja. (A világegyetem monizmusa, 1925, A kozmosz ősoka, 1925) A teljességre törekvés vezérelte Ciolkovszkijt, ezért fizikusi munkásságával párhuzamosan tudományfilozófiai, etikai és erkölcsi kérdések megválaszolásán is dolgozott, amit az emberi boldogság céltételezése motivált. (Az élet ideális felépítése, 1917-18, A világegyetem szándéka és Ismeretlen racionális erők, 1928, Tudományos etika, 1930)

Természettudományos felismeréseit Ciolkovszkij a szépirodalom nyelvén is megfogalmazta. Az volt a célja, hogy a széles közönség, első sorban a fiatalság számára érthetővé és elérhetővé tegye a világűrről szerzett tudását. Ő volt az első orosz író, aki ismeretterjesztésre használta a tudományos fantasztikum műfaját. (A Holdon, 1894, A Földön kívül, 1918) Valamennyi írása, műfajtól és témától függetlenül, élvezetes és olvasmányos, kitűnő nyelvezetű. Ciolkovszkij ambicionálta a szépirodalmi igényességet, szeretett volna a tudományos irodalom Csehovjává válni. (Karcolatok a Világegyetemről, 1934)

A monista világfelfogás és az emberiség univerzális kölcsönös megértése iránti vágy Ciolkovszkijt nyelvelméleti kérdések boncolgatására is sarkallta. (Közös ábécé és nyelv, 1914). Ebben az időszakban az orosz futurista költők köreiben izgalmas törekvések mutatkoztak a nyelv mint matéria „emancipálására”, azaz a konvenciókon alapuló jelentés terhe alóli felszabadítására. Ennek eredménye az értelmen túli nyelv, a „záum” megalkotása. Ez a törekvés mutat bizonyos párhuzamokat Ciolkovszkij elképzeléseivel, őt azonban első sorban az foglalkoztatta, hogyan lehetne megalkotni a világ összes nyelvéből és írásmódjából kiindulva egy olyan közös nyelvet és ábécét, ami mindenki által könnyen elsajátítható és használható. Ciolkovszkij kutatásai és natúrfilozófiai nézetei a reveláció erejével hatottak Nyikolaj Zabolockij futurista filozófus-költőre, aki úgy érezte, hogy verseiben ugyanolyan kérdéseket feszeget, mint Ciolkovszkij a tudományfilozófiai írásaiban. (1932-től álltak levelezésben.)

Ciolkovszkijnak végzettsége nem volt, tudása viszont igen. Szerencsére a 19. század második felében lehetőség volt tanítói engedélyt szerezni bizonyítványok nélkül is, ha egy bizottság előtt vizsgán tanúsította a jelölt, hogy megvan a szükséges tudása a feladathoz. Ez Ciolkovszkijnak nem okozott problémát. Így megnyílt előtte az út, hogy oktasson, ami biztosította a napi megélhetést. Első munkahelye egy Moszkva 100 km-es vonzáskörzetében lévő, Borovszk nevű kisváros iskolája lett (1880), ahol alapvetően matematikát és fizikát tanított. Kitűnő eredményeket ért el tanárként és kivívta a diákok és szülők megbecsülését, noha süketsége óriási akadályt jelentett számára a kommunikáció terén. Hogy vált mégis eredményes tanárrá? Hiszen nem tanult módszertant, nem járt iskolába, nem lebegtek jó példák a szeme előtt. Tudta viszont a saját példájából, hogy a világról kísérletek és megfigyelések segítségével megbízható tudást lehet szerezni. Továbbá tele volt kíváncsisággal a világegyetem felépítésével és működésével kapcsolatban, ami folyamatosan kérdések megfogalmazására ösztökélte. E két motivációs alap ösztönösen kitűnő oktatóvá tette Ciolkovszkijt. Sokat kísérletezett a diákokkal, gyakran kivitte őket a természetbe, és támogatta, hogy a gyerekek maguk döbbenjenek rá a dolgokra. Házi tanítóként is kapkodtak utána a város előkelő családjai. Ennek köszönhette, hogy a munkahelyén ellen irányuló intrikák nem tudták kikezdeni (kollégái többször tettek feljelentést ellene a különcségei miatt), sőt, négy év elteltével előléptették a közalkalmazotti ranglétrán és kinevezték tanárnak a járás legnagyobb városába, Kalugába (1892). Élete hátra lévő részét itt töltötte oktatással és kutatással. Önéletrajzi feljegyzései szerint 1920-as nyugdíjba vonulásáig minimum 2000 diákot tanított és mintegy 40.000 órát tartott.

Ciolkovszkij nem elegyedett szóba senkivel (nagyot hallott), nem reagált megjegyzésekre, grimaszokra (rosszul látott). Kalugában a háza tetejére épített egy kis csillagvizsgáló teraszt, ahol minden este megjelent és kémlelte az eget (aki látta, holdkórosnak gondolta). Ha hó és fagy idején szeles volt az idő, akkor sítalpakon vagy a befagyott folyón korcsolyával közlekedett, fekete esernyőjébe kapaszkodva, amit vitorlaként használt a gyorsabb haladáshoz (aki látta, ördöngösnek gondolta). Szép, szeles időben pedig gyakran órákon át papírsárkányt eregetett Borovszk, majd Kaluga magaslatain. A jóindulatúak csodabogárnak, a többség viszont félkegyelműnek tartotta és sok kellemetlenséget okoztak neki. Ciolkovszkij nem reagált ezekre a helyzetekre, a legtöbbször ténylegesen észre sem vette őket. Feljegyzéseiből azonban tudjuk, hogy sok keserűséget okoztak neki. Érzelmi energiáit kutatásaiba invesztálta és felülemelkedett az emberi gyarlóságon.

Ciolkovszkij elméleti szinten sokat foglalkozott a zsenialitás szerepével az emberiség fejlődésében. (Keserűség és zsenialitás, 1914-1916). Meggyőződése volt, hogy a különleges intellektuális kapacitások kiaknázása elemi érdeke és kötelessége az emberiségnek, a zsenialitást óvni, támogatni és hasznosítani kell. 1919-ben írt Fatum, végzet, sors című önéletrajzi esszéjében megkapóan tárja fel 10 éves kora óta tartó szellemi izolációját. Érdekes és racionális következtetéseket von le saját életútja elemzéséből. Az életét kísérő tragédiákat olyan sorsalakító tényezőkként értelmezi, amik végső soron hozzá segítették ahhoz, hogy komoly kutatóvá váljon. Saját bevallása szerint a nagyothallásnak köszönhette azt, hogy megtanult precíz megfigyeléseket tenni, alaposan elemezni és önálló következtetéseket levonni. Sokszor írt a zsenialitásról mint világalakító potenciálról, magát azonban nem tekintette zseninek. Az utókor azonban bátran kimondhatja, hogy Ciolkovszkijban megvolt ez a potenciál és nem maradt kiaknázatlanul.

Talán nem túlzás Ciolkovszkijt grafománnak nevezni a fennmaradt kéziratmennyisége alapján. Pedig felnőtt élete során kétszer tűzvész, egyszer pedig árvíz pusztította el feljegyzéseit. Igaz viszont, hogy kevés időt fordított a szóbeli érintkezésre, ehelyett igyekezett leírni minden gondolatát, amelyek egy része ismert aforizmává vált a 20. század folyamán. Íme néhány példa:

„Az atom a sejt állampolgára, maga is élőlény. Következésképpen a Világegyetem állampolgára is.” Атом есть гражданин клеточки [организма] и есть простейшее существо. Он же и гражданин Вселенной.

„Az emberek gazdagsága határtalan. Csak tudni kell kiaknázni. Értelmesebb dolog megkeresni és kiaknázni, mint egymástól elvenni.” Богатства людей беспредельны. Нужно только умение взять их. Гораздо разумнее их искать и брать у природы, чем отнимать друг у друга.

„Az emberekbe és a tekintélybe vetett hit megbízhatatlan, mivel ezek ellentmondanak egymásnak.” Вера в людей или в авторитеты не надежна, потому что авторитеты противоречат друг другу.

„Nem minden válik a javunkra, amit megtehetünk.” Всё нам можно, но не всё полезно.

„Úgy tartjuk, hogy az élő anyag sok titkot rejt magában. De az élettelen anyag sem rejt kevesebbet.” Говорят, что в живом много таинственного. Но не менее таинственного и в мертвом.

„Az újítók feladata az előretörés. A gyakorlottak feladata a fékezés. A lusták dolga az alvás.” Дело новаторов — идти наперекор. Дело рутинеров — задерживать. Дело безразличных — спать.

„Ha nem fogjuk szabadon kimondani új gondolatainkat, akkor a tudomány nem fog előre haladni.” Если мы не будем свободно высказывать новые мысли, то наука не будет идти вперед.

„Nincs élet szenvedés nélkül.” Жизнь невозможна без страданий.

„A törvény – védelem az ostoba emberi törekvésekkel szemben.” Закон — защита от дурных людских стремлений.

„A Föld a ráció bölcsője, de nem lehet örökre a bölcsőben maradni.” Земля — это колыбель разума, но нельзя вечно жить в колыбели.

„Sajnos az igazságnak kevesebben hisznek, mint a hazugságnak. De ez ellen muszáj harcolni.” К сожалению, правде верят меньше, чем лжи! Но в бой идти надо.

"Jobb tudni, mint nem tudni.”  Лучше знать, чем не знать.

Ciolkovszkij nevét számtalan intézmény és közterület viseli Oroszországban és a világ különböző pontjain, első sorban az űrkutatással összefüggésben. Rengeteg emlékmű, bélyeg, érme örökíti meg alakját. A Holdon egy krátert, a naprendszerünkben egy 1933-ban felfedezett kisbolygót neveztek el róla. Az Aeroflot légitársaság egyik gépét is Ciolkovszkijnak hívják.

2015-ben várost neveztek el róla (korábban Uglegorszk, az Amuri Területen fekszik, a kínai határtól 110 km-re). Érdekesség, hogy az 1961-ben létesített rakétaállomás környékén, nevével ellentétben, nincsen szén. A „Kőszénhegy” név választása az ellenség megtévesztését szolgálta. A 6535 lakost számláló településen 2014-ben népszavazást tartottak, és 85%-os támogatottsággal a Ciolkovszkij név mellett döntöttek.

2019-ben Kaluga repülőtere felvette Ciolkovszkij nevét annak az összoroszországi akciónak a keretében, amely során az ország jelentős reptereit átkeresztelték jeles orosz személyiségek tiszteletére.

2020-ban az egész világra kiterjedő orosz helyesírási versenyen, a Nagy Tollbamondáson (Totalnij gyiktant) Andrej Gelaszimov kortárs orosz író Ciolkovszkijról készülő életrajzi regényéből vett részlet kerül diktálásra.