Jó-e élni a mi galaxisunkban?

A Kin-dza-dza című, 1986-os szovjet film egyértelműen azt állítja, hogy a Földön sokkal jobb az élet, mint például a Pljukon. Pedig ott a nyelvtanulás nem nehéz, hiszen a mindent jelentő KU-n és a negatív érzéseinket társadalmilag elfogadott módon kifejezésre juttató KJU-n kívül alig egy tucat szót kell elsajátítani.

A film forgatókönyvét Georgij Danyelija és Revaz Gabriadze jegyzik, de az ötletelésnél Tonino Guerra olasz forgatókönyvíró is jelen volt. Ő fogalmazta meg, hogy a hosszú orosz teleket ellensúlyozandó érdemes lenne egy olyan filmet készíteni, ami segít felmelegedni. Így lett a sztori helyszíne egy olyan bolygó, ahol mindent sivatag borít és állandóan hőség van. Guerra nevét egyébként magasan jegyzi a filmes szakma, hiszen Federico Fellini számos filmjéhez ő írta a forgatókönyvet és dolgozott együtt Michelangelo Antonionival, az orosz rendezők közül pedig Andrej Tarkovszkijjal is.

A rendező Danyelija Mihail Kalatozov-tanítvány, akinek a lírai hangvételű Szállnak a darvak-at köszönhetjük. Danyelija filmjeit is áthatja egyfajta tapintatos líraiság, de legszembeötlőbb jellemzőjük a szatirikus világlátás. Danyelija nevéhez fűződik az Olvadás korszakának kultuszfilmje, a Moszkvai séta, illetve számos vígjáték.

Ezek közül, valljuk be, nem a Kin-dza-dza a legjobb, bár a filmben van valami csalafintaság, ami nem hagy nyugodni és ami hosszasan tovább dolgozik bennünk.

A mai vizuális túlterheltség mellett időnként vontatottnak és túlontúl eseménytelennek tűnik a film. Ugyanakkor megható az a hangsúly, ami – éppen ennek a lecsupaszítottságnak köszönhetően – jól láthatóan a bajtársiasság fontosságára helyeződik. Még csak barátságnak sem kell kialakulni ahhoz, hogy a kiszolgáltatottságban őszintén egymásra találjanak az egyszerű emberek, mindenféle extrém körülmények között. Úgy látszik, ez a mondanivaló az 1980-as években is sürgetően aktuális maradt a Szovjetunióban. A Kin-dza-dza felfogható egyfajta fapados rozsdafantazynek, amit technikai lehetőségek híján - és a hiányból koncepciót kovácsolva -  kézműves megoldásokkal valósítottak meg az alkotók. És miért ne értékelnénk ezt ma is, hiszen úgyis nagy divatja van mindennek, ami kézműves: bornak, csokinak, és talán a filmnek is(?).

A Ruszisztikás Filmklub idei programsorozata 2018. november 21-én a Kin-dza-dza vetítésével zárult. Várjuk jövőre is az elkötelezett nézőket!