Ha szerda, akkor - Jurij Vasznyecov, a jóságos mesemondó

Az orosz kultúra kedvelői között sokaknak cseng ismerősen Vasznyecov neve. Ha azt is hozzátesszük, hogy számtalan meseillusztrácó fűződik hozzá, akkor bizonyára eszünkbe jut a szomorúan merengő szegény Aljonuska vagy a szürke farkason vágtázó Ivan cárevics romantikus ábrázolása, ami sok magyar háztartásban is megjelent falvédő formájában a 20. század második felében. Nos, ezek a festmények Viktor Vasznyecov alkotásai a 19. század végéről.

Vasznyecov nevéhez fűződik a 18-19. századi oroszországi városi élet stilizált megörökítése szecessziós történelmi képeken. Ezek az alkotások viszont Viktor bátyját, Apollinarij Vasznyecovot dícsérik.

Amikor pedig a jóságos mesemondó kerül szóba, akkor a híres Vasznyecov fivérek unokaöccsére, Jurij Vasznyecovra illik gondolnunk, aki 120 éve, 1900. március 22-én született.

Jurij Vasznyecov 1928-ban helyezkedett el gyermekkönyv illusztrátorként Moszkvában az ország legnagyobb gyermekköny kaidó vállalatánál, majd több mint 40 évig készített szebbnél szebb, kedvesebbnél kedvesebb, vidámabbnál vidámabb színes grafikákat klasszikus és kortárs mesékhez és népmesékhez. Számos klasszikussá vált szovjet rajzfilmnek volt a tervezője, köztük az 1971-ben készült Tyeremoknak (Vityilló). Stílusa széles körben táplálkozott a naiv festészet és az orosz folklór motívumkincseiből és szemléletmódjából. Magyarországon Reich Károly (Minden napra egy mese) és Hincz Gyula (Bóbita) életműve mutat rokonságot Jurij Vasznyecovéval.

Ki gondolná ezek alapján, hogy Jurij Vasznyecov a legendás avantgard képzőművészeti főiskola, a VHUTEIN falai között végezte felsőfokú tanulmányait. Ez a német Bauhaus ikerintézménye volt. A legnagyobb hatással Mihail Matyusin kísérleti-futurista zeneszerő és festő, valamint a szuprematista irányzatot megalapító Kazimir Malevics volt Jurij Vasznyecovra. Vonzódott a kubizmushoz, az anyagszerűség hangsúlyozásához, az absztrakt domborművekhez, ám mielőtt önálló képzőművészeti pályára állhatott volna, beindult a mindent letaroló sztálini művészetpolitika gépezete. Jurij Vasznyecov tartott attól, hogy őt is utoléri a formalizmus vádja, ami a teljes ellehetetlenülést hozta volna magával. Ezért a táblakép festészettel izolációba vonult, csak a saját örömére festett és haláláig nem mutatta meg képeit a nyilvánosságnak. Cserébe viszont belevetette magát a gyermekirodalom világába, ami sok másképpgondolkodó iró, költő és képzőművész mentsvára lett a szocialista realizmus korszakában.

Jurij Vasznyecov több szálon is kapcsolódott az idealista értékrendet tükröző szovjet gyermekvilághoz. Éveken keresztül foglalkozott például játéktervezéssel is.

Pályája elején kipróbálta magát a színházi díszlet- és jelmeztervezésben is. Jellegzetes megnyilvánulása volt ez a korszak képzőművészeti életének: az alkalmazott művészet és a magasművészet közötti határok szabadon átjárhatók voltak.

Jurij Vasznyecov jeles képviselője volt a 20. század emblematikus vizuális „mozgalmának”, a képeslapművészetnek. Számos meseillusztrációja járta be a Szovjetuniót képeslapok formájában, illetve készített kifejezetten képeslapgrafikát is.

Talán nem túlzás Jurij Vasznyecov műveit a 20. századi szovjet-orosz városi folklór meghatározó részének tekinteni, hiszen grafikái mesekönyvek, rajzfilmek és képeslapok formájában jelen voltak Oroszország legkisebb településein is, jól ismerték és ismerik őket kicsik és nagyok, csak éppen az alkotó neve merült feledésbe. Most viszont felidézzük alakját és fejet hajtunk képi teremtő ereje előtt.

2020. március 23-án a Rusisztikai Kutatási és Módszertani Központ közreműködésével megvalósuló felnőtt társalgási kurzuson megemlékeztünk Jurij Vasznyecov munkásságáról – ezúttal on-line formában.