#Filmklub extra - Oroszország fehér hava

A Kutatók Éjszakája hagyományos záróprogramja a filmvetítés. Idén ezt is a sakk témája köré építettük, s Jurij Visinszkij rendező 1980-ban készült „Oroszország fehér hava” című filmjét vetítettük, amely Alekszandr Kotov sakknagymester és a sakk egyik legismertebb szovjet népszerűsítőjének „Fehérek és feketék” című regényéből készült. A regény Alekszandr Alekszandrovics Aljechin sakkozó életének legtragikusabb szakaszát dolgozza fel, 1927-es világbajnoki győzelmétől José Raúl Capablancával szemben egészen 1946-os haláláig. A sakkszakíró a forgatókönyv létrehozásában is szerepet vállalt Jurij Visinszkij mellett, de a rendező elképzeléseinek megfelelően sokkal tágabb, a sakkon túlnyúló kontextusban mutatja be Aljechin életét, s 1980-ban, amikor az emigráció első hullámáról már valamivel szabadabban lehetett beszélni, szerette volna bemutatni az emigránsok tragikus életét, ami a haza iránti honvágy, az egymás közötti viszályok, az értelmiség és az átlagpolgár közötti meg nem értettség gyötrelmei között telt. Aljechin mellett a filmben megjelenik Alekszandr Kuprin író is, aki hosszú vívódások után visszatérhetett a Szovjetunióba, de ezt a hazatérést – kivételesen nem a repressziók, hanem saját egészségi állapota miatt – nem sokáig élvezhette.

Az előadásmorzsák utolsó darabja ugyancsak Aljechinről szólt, így Szabó Viktor arra is felhívta a figyelmet, a film mely pontokon esett túlzásokba az életrajzát tekintve. A készítők célja egyértelműen az volt, hogy a sakkozó alkoholfüggőségének kialakulását és lecsúszását az emigrációs őrlődés narratívájába ágyazza, ami a legfrissebb életrajz tanúságai szerint nem feltétlenül így volt, de dramaturgiailag kétségtelenül hatásosabb.