Érdekesebbnél érdekesebb dolgokról hallhattunk a Kutatók Éjszakáján a Ruszisztikán

2019. szeptember 27-én a Ruszisztikai Központban kilencedik alkalommal lehetett az éjszakába nyúlóan kutakodni az orosz kultúra és történelem érdekességei között. Minden részprogramon telt ház volt, számos értékes régi könyvünk örökbe fogadtatott, zsákbamacskáink száma megcsappant, a kvász és a konfétkák elfogytak, az ajándékok gazdára találtak, és modern ROSZTA ablakok is születtek bakelit lemezről szóló zenei aláfestés közepette.

2010 óta a “ruszisztikás” Kutatók Éjszakáján a kiselőadások élvezik a legnagyobb népszerűséget. Öt-hat előadásmorzsát simán végig szokott ülni a hallgatóság, észre sem véve, hogy majdnem három óra telik el. Idén sem volt ez másképp. Szaniszló Orsolya régről és mélyről indított: másfél évezreddel ezelőtti tetoválásokról beszélt, amelyek egy sírgödörből kerültek felszínre. Gyimesi Zsuzsanna a méltatlanul ismeretlen Pavel Zalcman életújáról mesélt, Farkas Ádám az ismertség és ismeretlenség hullámai között hánykódó Háy Gyuláról. Igari Léna a kevésbé ismert Filozófusok Hajója kapcsán a még kevésbé ismert amerikai “ellen-Filozófusok Hajójáról” beszélt. Szabó Viktor – szó szerint – magas röptű témával zárta a sort: repülő (lebegő) modern városok utopikus projektjeit ismertette, amelyekkel az 1930-as évek kreatív szovjet építészei próbáltak elébe menni a jövő kihívásainak.

A szervezők kellmes meglepetésére nagy volt az érdeklődés az idén először meghirdetett kézműves programra is. Az agitációs reklámművészet első fecskéi, a ROSZTA plakátok éppen 100 évvel ezelőtt jelentek meg először moszkvai ablakokban, kirakatokban. Ezen fellelkesülve a Kutatók Éjszakáján lehetőséget adott a Ruszisztikai Központ modern ROSZTA ablakok készítésére. Nem kézügyesség, cask némi instrukció és lelkesedés kérdése az egész, amiből nem volt hiány.

Minden közül a legnépszerűbbnek azonban a ruszisztikás kocsmakvíz bizonyult. Egymás hegyén-hátán ülő résztvevők, rengeteg nevetés, profi kérdésösszeállítás, kellemes kvízmester, egy kis fröccs és rágcsálnivaló, kockás terítők, hangulatvilágítás – a hangulat nagyszerű volt, a kihívás színvonalas. Ezt a programtípust mindenképpen meg fogjuk ismételni. Annál is inkább, mert a résztvevők komplett bajnokság iránti igényt fogalmaztak meg.

A rendezvényt záró filmvetítésre viszonylag kevesen maradtak, pedig várakozáson felül érdekes és elgondolkodtató alkotásnak bizonyult “Az ember, aki mindenkit meglepett” (r.: A.Csupov, N.Merkulova, 2018). Izgalmas beszélgetés bontakozott ki az értelmezési lehetőségekről, aminek az vetett véget, hogy majdnem bezártak bennünket az épületbe, olyan észrevétlenül elrepült az idő.

Jövőre is kutatunk szeptember utolsó éjszakáján, készüljön rá mindenki!