A Sztrugackij fivérek időt álló sci-fiket írtak

A Ruszisztikai Filmklub márciusi vetítése ismét telt ház előtt zajlott. Úgy látszik, a sci-fikre nem lehet ráunni. A „Solaris” után a „Hotel a Halott Alpinistához”-ról is elmondhatjuk, hogy nem vesztett vonzerejéből sem a könyv lapjain, sem a filmvásznon.

Grigorij Kromanov 1979-es filmjének képi világa kortalanul modern, ezért nem gyűlt meg rajta a por az eltelt 40 év alatt. Talán csak a film ritmusa és a színészi játék eszköztára tűnt egy kicsit retronak. Szabó Viktor doktorandusz friss olvasattal vezette fel a vetítést, azaz elolvasta a kisregényt, mielőtt belevetette magát a filmbe. Ez kitűnő húzásnak bizonyult. A film utáni beszélgetés ugyanis nagyon gyorsan beindult, és szinte mindenki megfogalmazott olyan felvetéseket, amelyek a film és a regény összevetését igényelték. A legfontosabb kérdések a következők voltak: hogyan kell kezelni a társadalomban a másságot, mennyire korlátozza a valódi megismerést a szabályok szigorú követése (még a fizika területén is), felmentheti-e az individuumot a személyes felelősség vállalása alól a törvények precíz betartása, leszerelhető-e a lelkiismeret furdalás racionális alapon.

A film nézése közben izgalmas reminiszcenciák úsztak be a képbe: például Mihail Bulgakov Mester és Margaritájából a bál, vagy az 1950-es évek végén a kedélyeket borzoló úgynevezett Gyatlov rejtély, vagy az orosz Ezüstkor klasszikus festőinek egy-egy alkotása. A sejtelmességet csak fokozta, hogy a filmben észtül beszélnek, a feliratok és a látszódó írások pedig franciául vannak.