A Russel-Einstein Manifesztum filmes utórezgése

A hidegháború idején, 1955. július 9-én Bertrand Russel matematikus, filozófus, író a világ vezetőit manifesztumban kérte, hogy igyekezzenek békés úton rendezni konfliktusaikat, nehogy az egész világ belepusztuljon egy esetleges atomháborús konfliktuskezelésbe. Mert hogy abból mi lenne…

Ezt írók és rendezők sokasága próbálta érzékletesen és elrettentő módon megjeleníteni. A poszt-apokaliptikus filmek sorából kiemelkedik Konsztantyin Lopusanszkij 1986-os, „Egy halott ember levelei” című filmje. Nem csak azért, mert a Sztrugackij fivérek és áttételesen Andrej Tarkovszkij zsenialitása is átdereng rajta, hanem azért, mert a csupa jól ismert műfaji sajátosság ellenére erősen hat a mai nézőre is.

Ezt leteszteltük a Ruszisztikai Filmklub 2019. április 17-i vetítésén. A film után élénk és szerteágazó vita alakult ki arról, hogy mennyire volt pesszimista az alkotás; felmutat-e némi reményt a továbbélésre; van-e értelme küzdeni az új generációnak és az új generációkért; szabad-e áltatni magunkat és másokat a teljes reménytelenség és ezáltal a totális perspektíva vesztés elkerülése érdekében… 

A nézőkben különböző válaszok fogalmazódtak meg. Tehát a film megtette kötelességét: elgondolkodtatott, véleménycserére késztetett. Érdemes volt megnézni.