A Rövidfilm Napja - ezt néztük meg 2020 utolsó ruszisztikás rendezvényén

Szabó Viktor | 2020.12.22.
A Rövidfilm Napja - ezt néztük meg 2020 utolsó ruszisztikás rendezvényén

December 21-e az év legrövidebb napja. Ennek apropóján az Oroszországi Filmművészek Szövetsége immár hatodik éve ezt az időszakot a rövidfilmeknek szenteli. Az orosz kultúra iránt érdeklődőket az egész világon összefogni szándékozó akció 2019-ben Oroszország 69 régiójában és további 22 országban, összesen 231 városban és 1172 vetítési helyszínen népszerűsítette a rövidfilm műfaját, ami a mai filmkultúrában meglehetősen háttérbe szorul az egész estés mozifilmek és mini- vagy több évadon át tartó sorozatok mögött. Ettől függetlenül a műfaj legitimitását és szakmai elismertségét jelzi, hogy a legtöbb nagy nemzetközi filmfesztiválon és díjátadón külön kategóriaként (sőt attól függően, hogy animációs, dokumentarista vagy kisjátékfilmről van-e szó – kategóriákként) szerepelnek, és 2017-ben nekünk, magyaroknak is lehetett sikerélményünk, amikor Deák Kristóf Mindenki című alkotása elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat.

A Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ három éve vesz részt vetítési helyszínként a projekt, és ezáltal az oroszországi rövidfilmes termés magyarországi népszerűsítésében. Idén a járványügyi előírások miatt a vetítéseket online formában kellett megtartanunk, ami valamennyire még növelte is az érdeklődést, hiszen több mint 30-an jelezték előzetes regisztrációval részvételi szándékukat.

A szervezőktől 3 programcsomagot kaptunk (kisjátékfilmek 12 éven felülieknek, dokumentumfilmek és kisjátékfilmek 18 éven felülieknek), amelyek közül a legtöbb szavazatot kapott első kettő került bemutatásra.

A 12 éven felülieknek szóló kisjátékfilmekben idén az egyetemes emberi értékek kerültek középpontba. Megismerhettük a bajtársiasság (Katonasapka – Солдатская шапка), az elhagyott kisállatok iránti gondoskodás (A nagy nyolcas – Большая восьмёрка) nemes érzéseit, avagy egy jegygyűrű tragikomikus útját (A véletlenszerűség elmélete – Теория вероятности случайных событий). Különösen felemelő volt a „Szonja szeret, nem szeret” [Соня любит, Соня не любит] című, szlovák–orosz koprodukcióban készült alkotás, ami a gyermeki lélekkel foglalkozott.

A dokumentumfilmek között idén nem kifejezetten a nagy társadalmi problémák tényfeltáró anyagait találhattuk meg, hanem átmeneti élethelyzetben lévő emberek vívódásait, örömeit és bánatait élhettük át. Tehát az összes ide tartozó film inkább a doku-reality és a portréfilm alműfaját képviselte. Megismerhettünk egy második gyermekkorát élő nagymamát, aki korosztályához képest meglehetősen szokatlanul az e-sportban találta meg boldogságát (Ánya néne – Баба Аня), egy 40-es éveiben járó elvált nő súlyos dilemmáit (Változó kor – Переходный возраст), a súlyosan beteg gyermekeket felvidítani igyekvő önkéntes bohóctársulatot (Bohócdoktor – Доктор Клоун), illetve egy gyermekkorukban elszakított testvérpár tragikus majd egyre jobbra forduló életét, és újbóli találkozását (Kaj – Кай).

Az este folyamán tehát végigjárhattunk az emberi érzelmek szinte teljes spektrumát. Összességében konstatálhatjuk, hogy a pozitív érzelmek kerültek túlsúlyba, így bízunk benne, hogy karácsony előtt és az egyre súlyosbodó járványhelyzet közepette sikerült ezzel a néhány rövidfilmmel némi optimizmust csempészni közönségünk mindennapjaiba.