#A 306-os ügy - filmes podcast és kritika

Szabó Viktor | 2021.12.21.
#A 306-os ügy - filmes podcast és kritika

Novemberben „Bűn és bűnüldözés: a szovjet és orosz bűnügyi filmek világa” című tematikus filmklubunk az 1956-ban készült „A 306-os számú ügy” című alkotással folytatódott.

Az évszámból is kitűnik, hogy már a hruscsovi „olvadás” korszakában járunk, amikor a szovjet filmművészetre jelentős hatást gyakorolt a nyugati újhullámos mozi. Ennek azonban egyelőre csak nyomait láthatjuk a cserbenhagyásos gázolás történetét feldolgozó krimiben. Érzékelhető, hogy technikailag, a speciális effektusokat, operatőri és vágói munkát tekintve a film eléri a korabeli nyugati krimik színvonalát, a történetvezetés is a legjobb bűnügyi filmeket idézi, azonban még számos elem hiányzik belőle, ami az „olvadás” korszakának szovjet filmjeit sajátossá tette. Alapvetően egy zsánerfilmről van szó, amely szolgaian másolja a nyugati bűnügyi filmeket, így a szovjet valóság ábrázolása, reáliái egyáltalán nem fedezhetőek fel benne, gyakorlatilag bármelyik európai fővárosban játszódhatott volna.

Emellett még erősen felfedezhetőek a sztálini sematizmus és propagandisztikus jelleg reminiszcenciái is, csupán a séma és a propaganda tartalma változott meg közben. A hruscsovi korszakot a reformok mellett nagyban jellemzi a közbiztonság szintjének csökkenése, s ez ellen igyekezett tenni a belügyminisztérium. A rendőrség renoméjának növelése céljából rendelték meg „A 306-os számú ügy”-et, valamint az 1958-ban készült „A tarkák ügye” (r.: Nyikolaj Dosztal) című alkotásokat, amelyek a jól felkészült és technikailag jól felszerelt rendőrséget ábrázolták.

Az általunk nézett film 1956-ban a szovjet mozik nézettségi listáján az előkelő 2. helyet foglalta el 33,5 millió nézővel, amit csupán Eldar Rjazanov „Karneváli éjszaká”-ja tudott felülmúlni. A korabeli kritikának, számos következetlensége ellenére, összességében tetszett a sodró lendületű krimi, és ezzel nem voltunk máshogy több mint 60 év távlatából sem, bár kétségtelenül ma már inkább egy „egyszer megnézős” szórakoztató filmről van szó. A Brezsnyev-érában egyébként néhány rendkívül naiv jelenet többször is paródia tárgyává vált, „mémesedett”.

A filmben ábrázolt nyomozáshoz képest nem kevésbé volt izgalmas az alkotók életútjának felderítése. A krimi alapjául az imaginista költőként és Jeszenyin közeli munkatársaként indult, majd 1935-től a krimi műfajára áttért Matvej Rojzman elbeszélése szolgált, rendezője pedig a rendkívül fiatalon elhunyt, s csupán 6 nagyjátékfilmet vászonra vivő Anatolij Mihajlovics Ribakov volt, aki nem kisebb mesterek tanítványa, mint Lev Kulesov, Szergej Eizenstein és Grigorij Alekszandrov.

A készítőkről és a filmről készült beszélgetésünk meghallgatható Spotify-csatornánkon itt.