Горбачев - 90
Генеральный секретарь в рае
На Будапештском международном фестивале документального кино в этом году девизом было "Искусство истины". Россию представлял режиссер. живущий в Риге Виталий Манский фильмом "Горбачов. Рай", который дал хороший повод для отмечания 90-летнего юбилея бывшего генсекретаря СССР. Вот рецензия студента-историка Акоша Томо.
A koronavírus járványra való tekintettel ebben az esztendőben online rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált (https://bidf.hu/). 2021-ben a fesztivál témája az Igazság Művészete elnevezést kapta, amelynek keretén belül a hazai filmek és az egyetemi versenyfilmek kategóriáin kívül a Gonosz Birodalma, a Szeretet Birodalma, a Remény Birodalma és a Megbocsátás Birodalma szekciókba lehetett nevezni az alkotásokat. A tavalyi évhez hasonlóan a fesztiválon Oroszországot idén is a jelenleg Rigában élő rendező, Vitalij Manszkij képviselte Gorbacsov.mennyország című alkotásával.
Vitalij Manszkijtól (1963-) nem áll távol a vezető szovjet-orosz politikusok mindennapjainak megörökítése dokumentarista jelleggel. Gorbacsov mellett, akiről már korábban is forgatott filmet (2001: Gorbacsov. A birodalom után – Горбачёв. После империи), készített filmet Borisz Jelcinről (2001: Jelcin másik élete – Ельцин. Другая жизнь) és Vlagyimir Putyinról is (2001: Putyin. Szökőév – Путин. Високосный год). A jelenlegi orosz államfő 1999-es hatalomra kerüléséről szóló, nagy nemzetközi sikert arató Putyin szemtanúi-val (2018: Свидетели Путина) a magyar közönség a tavalyi filmfesztiválon ismerkedhetett meg. Az eddigi életműből továbbá még két filmet érdemes kiemelni, a 2000-es évek közepén népszerű t.A.T.u. lánybandáról készített portréfilmet (2004: TATU anatómiája – Анатомия ТАТУ) valamint az Észak-Koreában játszódó, több nemzetközi díjjal kitüntetett A nap alatt-ot (2015: В лучах солнца).
Mihail Gorbacsovról idén aktuális megemlékezni. Az utolsó szovjet pártfőtitkár március elején ünnepelte 90. születésnapját egy Moszkva környéki villában, míg decemberben lesz annak a 30. évfordulója, hogy véglegesen felbomlott a kortárs amerikai elnök, Ronald Reagen által csak a „Gonosz Birodalmának” nevezett Szovjetunió. Két évszám, két jubileum és megannyi megválaszolatlan kérdés. Ezt a kettősséget állítja középpontba Manszkij alkotása. Az orosz főváros közelében a mindennapjait magányosan töltő, magát lelkiismeretes szocialistának valló idős ember hogyan egyeztethető össze az orosz történelem 1985 utáni alakulásáért felelős politikus-államférfi alakjával? A mára csak a titkos diplomáciai dokumentumokban és a kollektív emlékezetben megőrződött egykori Vasfüggöny két oldalán napjainkig eltérő Gorbacsov megítélése. A nyugati államok a történelem kerekén nagyot fordító hőst látnak benne, akinek reformjai és békés politikája tevékeny szerepet játszottak a bipoláris világrend lebontásában és a hidegháború megszüntetésében, anélkül, hogy egy globális háború rémképével fenyegették volna a világot. Ám Európa keleti felében, jóval azután, hogy Közép-Kelet-Európa országai visszakapták függetlenségüket, Gorbacsov megítélése máig heves emlékezetpolitikai vitákat vált ki. Oroszországban sokan máig őt tartják a Szovjetunió szándékos tönkretevőjének és elárulójának, akinek reformjai (peresztrojka, glasznoszty) az 1990-es évek oroszországi politikai-gazdasági-érzelmi válságához vezettek, amelynek kaotikus utóhatásaival máig küzd Oroszország. Manszkij a film során próbálta úgy alakítani a beszélgetést, hogy Gorbacsov maga adjon választ ezekre a kérdésekre, ám a vásznon nem érkezett nyílt válasz a felszín alatt zajló kérdés-felelet párbajra. Gorbacsov csak annyit jegyzett meg, hogy Oroszország számára egyszer majd eljön az az időszak, amikor ténylegesen fogja tudni értékelni az ő periódusát, ám ehhez még nagyon sok időre és türelemre lesz szükség. Habár Jelcint többször is kritizálta a beszélgetés során, a putyini Oroszország kérdésében nem foglalt állást.
Manszkij a film során, ha burkoltan is, de kifejezte szimpátiáját az idős Gorbacsov iránt. Gorbacsov nem lehetett egymaga felelős a Szovjetunió felbomlásáért, hiszen a Föld szárazföldi területeinek egyhatoda felett diszponáló egykori szuperhatalom számos sebből vérzett, amelyek orvoslása csak a rendszer alapjainak megváltoztatásával volt lehetséges. A Szovjetunió felbomlása összetett politikai-gazdasági-katonai-szellemi folyamat volt, amelyet nem egyetlen, a hierarchia csúcsán álló ember generált, még ha esetleges jószándékú reformjaiba vetett naiv hite és egyes tettei felróhatóak is neki – ahogy ezt a rendező hangsúlyozta a Németh András újságírónak adott interjúja során (ennek elérhetőségét lásd a cikk végén).
A film megjelenése természetesen diskurzust generált mind a nemzetközi, mind a hazai sajtóban a Gorbacsov-kérdésről. Az Index internetes portálon Jeszenszky Géza történész, egykori magyar külügyminiszter vezetett egy kisebb vitát e témában, míg a Dokumentumfilm Fesztiválhoz kötődően a film Civil Nagykövete, Krekó Péter politológus folytatott beszélgetést Németh András újságíróval. Ahogy az előző bekezdésben már említett Manszkij-interjúban, úgy itt is elsősorban a jelenlegi oroszországi politikai események kerültek fókuszba (talán túlzottan is elnyomva a Gorbacsov-kérdést), különös tekintettel Alekszej Navalnij tevékenységére és a putyini rendszer eddigi értékelésére, valamint jövőbeli kilátásaira.
Kicsit távolabb evezve a politika mezsgyéjétől, a film egyik nagy pozitívuma, hogy az idős Gorbacsovot mint embert is közel hozza a nézőhöz, és nem csak mint egykori politikust. A hatalmas villában egyszerű körülmények között élő Gorbacsov többször szaval a kamerának, amolyan igazi orosz módra – verseket, fejből –, és a sztavropoli éveinek (Gorbacsov politikai karrierje felívelése előtt ebben az észak-kaukázusi városban élt) felidézésével emlékezik egy életen át szeretett feleségére, Raisza Gorbacsovára, akiről a film során több alkalommal láthatunk a ház falain lógó nagyméretű fényképeket orosz ikonok társaságában.
A Gorbacsov.mennyország mellett az egykori posztszovjet térség még számos izgalmas témával jelentkezett a 2021-es BIDF-en. Belarusz a meghökkentő című Sztriptíztáncos és a Tábornok filmmel nevezett A homo sovieticus és a jelen kategóriában. Csecsenföld és az ottani LMBTQ-mozgalom helyzete egy amerikai stáb kockáin elevenedett meg, míg Örményország a Nem vagyok egyedül című filmmel képviselte magát a kaukázusi fegyveres konfliktusok ábrázolásával.
Gorbacsov. mennyország dokumentumfilm előzetese:
https://www.youtube.com/watch?v=QcCmvCYRgsY
A Putyin szemtanúi dokumentumfilm előzetese:
https://www.youtube.com/watch?v=-4lIhAYveNk
Németh András (HVG) újságíró interjúja Vitalij Manszkij rendezővel:
https://www.youtube.com/watch?v=zvle24fxCKc
https://www.youtube.com/watch?v=42uriT8NWGI