Valerij Jefremov - Az internet hatása a nyelvhasználatra
Valerij Jefremov nyelvész a szentpétervári Herzen Pedagógiai Egyetem professzora, fő szakterületei közé tartozik a nyelvhasználat gender-meghatározottsága, illetve az élő nyelv kultúrájának szinkrón és diakrón vizsgálata. Ismert és elismert kutató, oktató és közéleti személyiség. Rádióműsora is van a szentpétervári Ragyio Rosszija adón, „Hogy mondjuk oroszul?” címmel.
Módszertani bravúr
Már legalább tucatszor hallottam Jefremov professzort élőben, most először pedig videokonferencián. Így is magával ragadó. Az érdekes az, hogy látszólag ugyanolyan módszerekkel operál, mintha valóságosan közös térben lenne a hallgatósággal. Pedig nyilvánvalóan más eszközökkel lehet megfelelő hatást elérni a képernyős találkozások esetén, hiszen az előadó auráját a virtuális térben kell megteremteni. Napjainkban a pedagógusok nagy része napi szinten szembesül ezzel a kihívással a távoktatás keretei között. A kontaktórák során az oktató és a hallgatók közötti kapcsolat megteremtése és fenntartása nagy mértékben függ a nonverbális kommunikációs jelektől, amik teljesen másképp működnek a képernyőn keresztül, mint élőben. Meg kell tanulnunk, hogyan lehet leképezni a jelenlét varázsát digitális közegben. Jefremov professzornak ez nagyon jól megy.
Texting, internet-műfajok, netikett
A módszertani bravúron való álmélkodás után lássuk, hogy miről szólt az előadás. Három blokkból épült fel: az SMS-nyelvezet, az internet és az orosz nyelv kapcsolata, továbbá a netikett, vagyis a hálózati kommunikáció általános illemszabályai kerültek terítékre.
Az SMS-nyelvezet (ideértve a messengeren és társain megvalósuló kommunikációt) legfontosabb sajátossága, hogy fittyet hány a hagyományos írott nyelv versus beszélt nyelv felosztásra, és egy új, haramadik hiposztázist valósít meg, ami a két hagyományos forma jegyeinek kombinációjából alakult ki. Céljait tekintve a beszélt nyelv funkcióit igyekszik betölteni, formailag viszont írott nyelvi forma, hiszen alapvetően nem kimondásra, hanem leírásra kerül a mondandó. Ezzel szoros összefüggésben két érdekes tényt szögezett le Jefremov professzor. Az írott nyelv lassan kizárólag nyomtatott (gépelt) karakterekben ölt testet, az individuális kézírás mint olyan eltűnőben van. A vizualitás és az egyediség ugyanakkor más formában, emotikonok segítségével manifesztálódik az írásbeliségben. Ez egyben a nonverbális kommunikációs eszközök írásképben megvalósuló leképezését is szolgálja.
Az internet és az orosz nyelv közti kölcsönhatás megnyilvánulásai közül Jefremov professzor kitért az internet-költészet műfajaira, az ún. pirozskira és poroskira, a fotoshop tenisz jelenségére, illetve részletesen beszélt a mémekről, amelyeknek már történelmük és tudományáguk is van, a ’memológia’. A professzor a hallgatóság figyelmébe ajánlotta Alekszandr Dolinyin „’A Nyugat alkonya’ és más mémek” című, nemrég megjelent kötetét, amelyben a történettudomány bizonyos fogalmait és jelenség-megnevezéseit elemzi a szerző a mémek logikája mentén.
Ami a netikettet illeti, érdekes jellemzője, hogy a gyerekektől az idősekig, minden generációnak egyformán meg kell tanulnia; illetve hogy rendkívül dinamikus jelenség, ami nem hagyományok kialakulásával jön létre, hanem más, nehezen megragadható szerkezetben.
A nyelv élő organizmus
Jefremov professzor aktív szakember, aki a nyelvet élő organizmusként közelíti meg, aminek tanulmányozásához forrásként a személyes, élő beszélgetéseket használja. Előadásai nemcsak nagy hozzáértésről tanúskodnak, hanem lebilincselően izgalmasak, életszerűek és változatosak. Minden előadása élénk beszélgetésekbe torkollik. Ez valószínűleg nála koncepció: mondanivalójába beépíti a hallgatóság reakcióit, ami óriási rugalmasságról, felkészültségről és kreativitásról árulkodik. Minden hozzászólásra úgy reagál, mintha éppen erre várt volna, holott nyilvánvalóan nem előre egyeztetett megnyilvánulásokról van szó. Ettől minden fellépése intellektuális élményt ad, és szinte függőséget alakít ki: újra és újra hallani akarja az ember.