Ruszisztikások a Helikon Kiadóban

Mikor átfagyva, leragadó szemhéjakkal, üres gyomorral, leginkább egy B-kategóriás zombifilm statisztáját megidéző lelkesedéssel fél tíz táján (2019.12.4-én) megérkeztem a Helikon Kiadó irodájának is otthont adó, markáns épülethez, nem tápláltam nagy reményeket a kiadó főszerkesztőjével, M. Nagy Miklóssal való beszélgetésünkkel kapcsolatban. Mondhatjuk, hogy kellemesen csalódtam. Bár a helyszín megtalálását illetően a főváros nem hazudtolta meg magát, a helyi Libri-könyvesbolt segítőkész eladójának, valamint az épület recepciósainak köszönhetően végül rábukkantam az irodára, ahová már a főszerkesztővel együtt léptem be.

Szaktársaim néhány perc elteltével érkeztek meg, amelyet M. Nagy Miklós hosszas elbeszélése követett. Kiderült, hogy a kiadó oroszországi kapcsolatait viszonylag korlátozott számú orosz ügynökség jelenti, ám ezek szakmai téren nagy megbecsülésnek örvendenek. Megtudtuk, hogy jelenleg Magyarországon Viktor Pelevin, Vlagyimir Szorokin, valamint Borisz Akunyin számítanak a legnépszerűbb orosz íróknak. Megtudtuk továbbá, hogy idehaza napjainkban az orosz irodalom összességében nem örvend komoly népszerűségnek, amelyet sajnálattal, bár nem túl nagy meglepetéssel vettünk tudomásul. Kérdésemre, mely szerint inkább a szépirodalom, avagy a zsánerirodalom dominál-e Oroszországban, azt felelte M.Nagy Miklós, hogy döntő százalékban az utóbbi, melyen viszont, az orosz magaskultúra-fétisről alkotott addigi elképzeléseim alapján, valóban elcsodálkoztam. Mivel magam is dédelgetek írói álmokat, óhatatlanul felmerült bennem a kérdés, hogy egy kelet-közép-európai feltörekvő írónak mennyi esélye van a sikerre a világpiacon. A meglehetősen pesszimista kilátások sem tudtak igazán lelombozni, és összességében jó hangulatban távoztunk a beszélgetésről.