Ruszisztikai Műhelyszeminárium - A belarusz tüntetések belpolitikai és külpolitikai kontextusban

A Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ hallgatói kezdeményezésre új műhelyszemináriumot indított a 2020/21-es tanév őszi félévében, amelynek tematikáját az élet írja. Olyan orosz vonatkozású kérdésekről esik szó, amelyek a világot aktuálisan a leginkább foglalkoztatják.  

Szeptember 17-én 16 órakor a belarusz belpolitikai eseményeket vitatták meg a résztvevők két meghívott vendégelőadó közreműködésével.  Az egyik vendég Stier Gábor külpolitikai újságíró volt, a moszkvater.com média- és hírszolgáltató portál alapító-főszerkesztője, a szláv világra fókuszáló hazai szakújságírás meghatározó alakja. A másik vendég Ilyash György elemző szakértő volt, a Külügyi és Külpolitikai Intézet kutatója, orosz és ukrán profilú projektek koordinátora. Az újságíró feladata az, hogy a közbeszéd mögé nézzen, az elemző feladata pedig az, hogy függetlenedjen a közbeszédtől – határozták meg alapállásukat a szakértők. Ennek értelmében a hallgatóság mindkét dimenzióba bepillantást kapott.

A belarusz tüntetésekhez vezető lehetséges belpolitikai okokat Stier Gábor vázolta fel. Kiemelte a fiatalság domináns szerepét, akiknek valószínűleg egyszerűen elegük lett abból, hogy 27 éve ugyanazt az arcot látják Belarusz élén. A gazdasági modell mára kitermelt egy olyan középosztályt az országban, aki részt akar venni a politikai irányításban is. Már nem dominálja a közgondolkodást az a séma, hogy „Jaj, csak háború ne legyen!”, sem az, hogy „Belarusz legalább elkerülte a gazdasági összeomlást a szovjet rendszer széthullásakor, és rend és tisztaság van”. Stier Gábor körbejárta a kérdést, hogy a jelenleg is zajló tüntetések forradalomként értelmezendők-e vagy sem.

Ilyash György beszédét azzal kezdte, hogy kifejtette, mennyiben tekinthető a Lukasenko-rendszer diktatúrának és mennyiben nem. Majd kitért arra a mindenkit foglalkoztató kérdésre, hogy vajon mi lesz a kimenetele a demonstrációknak. Véleményét szcenárió-elemzésekre alapozta. 2000 óta 17 olyan belpolitikai változtatási kísérlet zajlott le a poszt-szovjet térségben, amelyek bizonyos szempontok alapján párhuzamba állíthatók a jelenlegi belarusz helyzettel. A három lehetséges forgatókönyv – a jelenlegi hatalmi felállás stabilizálódása, a rendszer összeomlása vagy egy hosszabb folyamat eredményeként bekövetkező rendszerváltás – közül az utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek, a nagy kérdés persze az, hogy mennyi ideig fog elhúzódni a változás. A külpolitikai és a belpolitikai érdekek elemzése során Ilyash György leszögezte, hogy mind a belarusz hatalmi elit, mind pedig az ellenzék, illetve mind Európa, mind pedig Oroszország közös érdeke, hogy ne az ukrán szcenárió ismétlődjön meg, hogy ne legyen vérontás.

Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy a belarusz tüntetések belpolitikai indíttatásúak, és a hatalmi pozíciók megváltoztatásának igénye elfojthatatlan, irányuk visszafordíthatatlan. A változások lefolyására azonban – Belarusz geopolitikai helyzete miatt – nagy hatással lesznek a különböző külpolitikai szándékok, amelyeknek meghatározó mozzanata lesz az USA elnökválasztási eredménye.